Egy átlagos vasárnap délelőtt

Egy átlagos vasárnap délelőtt nálunk is úgy zajlik, mint másoknál. Illetve majdnem. Erre is volt már példa, de nem tegnap.
Merthogy a hálóing levételekor különös dolgokat találtam Tipegő testén. Pirosakat, sokat, hólyagosokat, viszketőeket. Első ijedelmem után előkaptam Dr. Spock meggunhatatlan klasszikusát, majd reggeli helyett felhívtuk a Gyerekorvosi Ügyeletet (igen, mi jóérzésű szülők vagyunk, nem akartuk a saját gyerekorvos vasárnapi hajnalát is elcseszni..). Udvarias érdeklődésünkre a telefon túlvégén egy hang -majdnem udvariasan- így felelt:
"- Igen, szóbeli közlésük alapján ez valóban bárányhimlő. Nem, ne hozzák be, véletlenül se. Nem, mi sem fogunk kimenni. Ráér ezt holnap a személyes gyerekorvossal megnézetni."

Bravó. Ezért megérte telefonálni. Ezúton is köszönöm ezt a kedves és bátorító hozzáállást. Két sikertelen kísérlet* után kénytelenek leszünk végre beletörődni, hogy nem a beteg gyerekeknek találták ki a Gyerekorvosi Ügyeleteket. De ha nem nekik, akkor kiknek?!?

Végülis szerintünk is egyértelműen himlő, de azért jól esett, amikor
- az orvos, majd
- a védőnő, majd
- az anyukám, majd
- a szomszédja, és
- az apukám is
mást és mást mondott, hogy mit is csináljunk a pöttyökkel most és azonnal, hogy ne maradjon heg utánuk, és hogy Tipegőn maradjon még ép bőrfelület a sok vakarózás ellenére is...

"Azt hiszem, átugráltak a pöttyök a ruhámról énrám, Anya!"

Aztán feltűnt, hogy Fecsegőnek meleg a feje. Lázas. Nem gyengén. És nem értem, miért és honnan. Mert pöttye nincs. Még...

Azóta lehiggadtam. És tényleg átlagos vasárnapot tartottunk. Töröltünk minden fontos és kevésbé fontos programot és a munkámat is erről a vasárnapról, valamint a következő három hétről (is). A lányok filmeket néztek és néznek, asztali csocsózunk, babázunk, mosunk, teregetünk, főzőcskézünk, mosogatunk, pakolunk és rengeteget olvasunk. Még ebéd előtti sziesztázásra is jut időnk - legalábbis a lányoknak :)

Ebéd előtti szieszta kétlány-módra

*Az első próbálkozásunk Fecsegő 4 napos korában volt. Steril szemgyulladással hoztuk el a kórházból. (Nota bene: normális, gyakori probléma születés után, mert szemcseppet kap, hogy ne gyulladjon be a szeme élete első pillanataiban.. Erre kap némi huzatot a Csecsemészeten, vagy egyszerűen csak allergiás lesz rá a gyermek, pl. Tehát nem ismeretlen tünet.) Mire hazaértünk, nem tudta kinyitni a szemét. Egészen befelé fordult a szemhéja már, mert a Csecsemőosztályon nem merték kezelni. Én meg -még- nem tudtam, hogy egyszerűen kamillás borogatásos vattával kell törülgetni, és 2 óra alatt meggyógyul... Akkor ezért kértünk segítséget. Elismerem, Húsvét volt. Elismerem, türelmetlenek voltunk és bénák, és telefonoztunk. De akkor sem gondoltam, hogy újszülöttel bárhova is el kéne mennem otthonról. Örültem volna, ha az orvos méltóztatik eljönni mihozzánk. Vagy legalább szóban segít. Sem-sem. Akkor sem, most sem... Pedig tegnap még Húsvét sem volt. Legalábbis kis hazánkban nem :)