Álarc farsangra

Tervezgetek. Kisebbeknek, akik még nem járnak óvodába. És akiknek még egy álarc is elég izgalmat kínál egy délelőttre (is). Egye fene, nagyobbacskáknak is jól jöhet a jelmez mellé.

Két ünnep között a DM itteni üzletének egyik alsó polcán találtunk többféle álarcot potom 199,- forintos áron. Az álarcok dekorgumiból készültek. Sajnos csak kettőt ragadtunk magunkhoz -így szabadon próbálkozhatok újabb állatokat alkotni.

Addig megmutatom ezt a kettőt, jó?
Ez a cicás:

Ez pedig a nyulas:

Nem rossz, ugye?

Szeretem, ezt is szeretem

Sétálgatunk, sétálgatunk...
Van a közelünkben egy kortárs ékszerészek alkotásait kiállító /és kínáló/, picinyke bolt. Tipegő előszeretettel áll meg előtte, és alaposan megtanulmányozza a kirakatot -minden nap. Kedvence a kék gyöngyöket felvonultató ékszer. Legalábbis mostanáig azt hitte ő is. Ma ugyanis megállt a kirakat előtt, és egész kicsi arcocskájának minden centiméterét rányomva az üzlet ablakára, így szólt:
- Ez teccik, ez teccik, ez teccik, ez teccik, ez teccik, ... meg ez is tetszik!

Kedves Gombóc Artúr, Te mit szólsz ehhez?

A Tibi

Van egy igen jó barátunk. A minap is járt nálunk. Rajzolt is izibe' egy szép, királylányos-királyfis képet Fecsegőnek. Pár nap rajz-őrzés után Fecsegő elkérte az ollóját, és szépen kivágta a lapból a figurákat. Kért hozzá rajzszögeket, és kis -apai- segítséggel felhelyezte a parafa-faluk egyik előnyös pontjára őket. A királylányt és a királyfit. Szépen kézen fogják egymást. Szívet melengető látvány.


Másnap nálunk jártak édesapámék. Tipegő első dolga volt karon ragadni édesapámat, és behúzni őt a szobájukba. Egész pontosan a falhoz. És azonnal meg is mutatta az újdonságot rajta, emígyen:
- Anya és Tibi. Látod? Anya és Tibi!
Apám felesége hangyányit elsápadt, Apámnak szeme rebbent cseppet csendben, majd így felelt kisebbik unokájának:
- Legalább tudjuk...

Én elmentem a vásárba fél pénzzel

Énekelgetünk. Átköltjük a dalokat, hogy nekünk tessenek. Nem baj.
Ezt például úgy, hogy mi egyszerre vesszük meg az összes -általunk ismert hangot adó- állatot. És felsorolgatjuk őket. Még ez sem lenne baj. De:

Tegnap ezt hallottam meg belőle:
- Kecském mondja ...?
- Kecs, kecs, kecs.

Ma ezt hallottam:
- Malacom meg ezt mondja ... ?
- Löf, löf, löf.

Igen, mindkettő Tipegő pillanatnyi szösszenete :)

Szakácsoknak való - 3. rész

S hogy mi készült még a tökből? Hááát, lekvár. A mennyiség és az idő rövidsége, valamint a teljes-tökutálat megelőzése okán. A kreativitás és próbálkozás és llatfertőzés okán pedig "sült alma" lekvár.
Hogyan lett? A maradék két hordólábasnyi (!!) tököt nézegetve jött az 5let. Az egyik lábasnyi adagba belevágtam két szép nagy almát. Alapos főzés után adagonként átengedtem őket a turmixgépen.

Visszatöltöttem a pempőt a lábasba. Két zacskó vaníliáscukrot és némi főzőrumot kevertem hozzá -jobb híján. Meg cukrot és befőzőcukrot. Egy rottyantás, és mehetett a pempő, bocsánat, a lekvár az üvegekbe.

Remélem, sokáig ellesznek a kamrában.

Szakácsoknak való - 2. rész

Nu, akkor jól bemutatom, mi lett a tengernyi tökből.
Először is elkészült a tökös lecsó tökfőzelékkel -csak miután elfogyott a tökös palócleves. Erről nincs képem. Majd a következő fagyasztó-robbanáskor lesz, jó?
Aztán készült egy ipari adag tök-kuglóf. Na, erről már van képem.
A receptet egy jóbarátnénktól kaptuk sok éve, amikor egy ópusztaszeri tanyán irgalmatlan méretű, mégis zsenge cukkinik teremtek, több nyáron át. (emlékeztek még rá, Körtécskék?)
A recept pofonegyszerű. Így szól:
30 dkg cukkini, reszelve
4db egész tojás
18 dkg cukor
20 dkg vaj (olvasztva) /vagy olaj
10 dkg dió / mogyoró / mandula
40 dkg liszt
3 teáskanál fahéj
só
1 zacskó sütőpor

Az elkészítés is ilyen gyors (újabban már dagasztógép nélkül is megy a dolog, csupán egy evőkanál van a kezemben...) Tojást, cukrot, vajat, diót, reszelt cukkinit (tököt ugyebár), fahéjat, sót, lisztet, sütőport egymással összevegyítünk, azaz habosra keverünk.

Sütőformát kikenjük (én újabban az olaj után grízzel öntöm ki a formát), masszát beleöntjük, előmelegített sütőben kb. 190 fokon, kb. 1 órát sütjük.

Kuglófformában különösen szép lesz. Ugye?

Szolgálati közlemény

Alighanem nem halogathatom tovább, hogy elmondjam, blognév-módosításon töprengünk két hete. Tipegő ugyanis felcsapott Fecsegő2-nek. Bő két hete egyfolytában beszél, mindent mond, teli szájjal, üres szájjal, fogzási hóbort miatt kézfejjel telirakott szájjal... És lassan meg is értjük... (Ha elakadunk, Fecsegő1 fordít. Igazán kedves tőle. Ránk fér.)
Na de azért mégis, hogy nézne ki egy ilyen blogcím: Fecsegő és Fecsegő????
Úgyhogy marad minden a régiben. Legalábbis a fejlécen. :)

A megoldás

Maimóni költői kérdésére megtaláltam a tuti megoldást.
A férjem kezébe adtam a tejfölös dobozt.
Kedves gondolat, nem?

Szakácsoknak való

 Most, hogy lefektettem Tipegőt, felcsapok ipari kuktának. Hogy miért is? Mert uszkve 60 liternyi tök olvadt ki reggelre a fagyasztónkból.. A gép dohog, morog, mint rendesen, csak éppen nem hűt. Szép tócsát eregetni maga alá viszont képes volt, ez tűnt fel Páromnak reggel. Kinyitotta hát Szezám ajtaját, és szembetalálta magát mindennel, ami benne (el)puhult. Azaz a nagyapai nyári-őszi töktermés javával.
Így most előrevetítem, hogy két napon át mindenben tököt fogunk enni. Van hamis palóclevesünk, természetesen tökkel -zöldbab helyett-, lesz tökös-lecsós lapocka a tökfőzelékhez -mert a palóclevesből most jól kimentek egy adag húst hozzá-, tökös rántotta, tök-kuglóf, tökös keksz a la DolceVita.
Kisebbik baj, hogy péntekre kellene tökös-mákos rétest gyártanom puncsszósszal, mert vendégünk lesz, aki mákrajongó, és meg akartam lepni valami ilyesmivel. De hogy addigra honnan szerzek majd egy adag tököt???

BÚÉK

Egyébként pedig Örömökben és Sikerekben gazdag Békés Új Évet kívánunk Mindenkinek -ezúton is :))

Habcsók

Tudom, már vízkereszt is elmúlt (éppen tegnap), de ezt azért még feltétlen le szeretném írni.
Szóval az úgy volt, hogy december 21-én rohangáltam szerte-körbe a "közvetlen környéken", hogy mindent befejezzek, és elégedett Jézuskánéként üljek szeretett családom körében Szenteste /Szentreggel... -újabb történet. majd egyszer.../. Aztán az egyik balkanyarnál egyenest belerohantam egy gyerekkori -nyaralásról ismert- ismerősömbe, aki ragyogó szemekkel tolta kislányát a babakocsiban. A kocsi csomagtartója színig-színig pakolva... Első közös kérdésünk nem is szólhatott másképp: "Karácsonyra?"
Nos, ez az ifjú anyuka adta ilyen hirtelenjében az ötletet, hogy mi is kerüljön újdonságként a fára. Természetesen az általunk ott és akkor "retro" jelzővel megbélyegzett HABCSÓK. Mert hogy az mindkettőnk gyerekkorában volt a fán. És imádtuk. Nézni. Megenni már akkor se bírtuk. De neki most eszébe jutott, és arra gondolt, miért is ne lehetne a kislányának is habcsók a karácsonyfán. Retro-fa. Gyönyörű fa. Gyerekkori álom-karácsonyfa.
Mivel a habcsók pontos lelőhelyét is megadta, nyargaltam oda. Két lépéssel a cukrászda előtt egy másik ismerős anyukába botlottam, aki uticélom hallván szintén ragyogó szemekkel mondta, hogy ők már hetekkel ezelőtt megvették a fél készletet az ominózus termékből.
Szóval akkor retro vagy sem?

Megmondom: nem. Menő dolog. Volt. Fecsegő és Tipegő rajongtak a habcsókokért, minden nap fogdosni akarták, játszani akartak velük, bele is harapdáltak, de az ízük nem győzte meg őket sem. Madárlátta édességként került az 5-ből 4 Édesapa tányérjára..
Szerintem jó volt így :)