Kavicsképek, akár húsvéti ajándéknak is

Nézegetem a blogokat -itthonit és külföldit egyaránt-, szemezgetek, válogatok, és nem tudok dönteni. Nem tudom, mire van időm, és nem tudom, minek örülnének a lányok. Az interneten ide-oda való kóválygással folytatott alapos kutatómunkával órák és napok telnek el, egyre szebbeket, jobbakat, egyszerűségükben is nagyszerűbbeket látok, és a végén elmúlik az ünnep anélkül, hogy tettem volna valamit. Abban bízom, hogy pénteken vendégek jönnek, és hátha ők is nekiállnak velünk együtt fűzért készíteni, vagy legalább megrajzolni hozzá ezt-azt, ami felismerhetőbb lesz, mintha én csinálnám ;)

Az alábbi kavicskép-sorozat őszi találmány, de most, a lányok készítmény-falát nézve igenis úgy találom, beleférhet a húsvétba. Főleg nyúl-formában.

Nem kell hozzá sok: két marék aprókavics a legközelebbi játszótérről (parkból), hobbyragasztó a boltból (mert ez színtelenre szárad), és egy A5-ös kartondarabka.

A kartont bekenjük ragasztóval, és telerakjuk kaviccsal -a kívánt forma erejéig persze. (Én eleinte kiraktam a képet az asztallapra, onnan emeltem át a kartonra.) Hagyjuk, hogy megszáradjon a ragasztó. Aztán elajándékozzuk az elfogult nagyszülőknek. Vagy kitesszük a falunkra.
Gyors és nem szokványos (még).

  

  

Ezt megírom

hogy lássátok, nem csak én tudok mellébeszélni :)

Ma Apa fürdetett minket. Ez jó, mert igen sok kacagással jár. És sose lehet tudni, hogy lesz-e fogmosás, vagy nem. De most nem ezért írok. Hanem azért, mert fürdés végén Apa kiemelte a kádból Tipegőt, kirázta belőle a vizet, lerakta a gumiszőnyegre, betekerte a keze ügyébe kerülő első köntösbe, és éppen felszólította volna, hogy vegyen papucsot, mikor Tipegő kétségbeesve így szólt:
- Apa! Ez Fecsegőjé, nem a Tijemé! -
Ettől én is kétségbeestem, de aztán minden rendbe jött. A köntös átkerült Rám, Húgot pedig Apa után Anya is nagyon megölelte. A legjobb az volt benne, hogy Anya engem is megölelt :)

Ezt mondom

Az történt, hogy még javában vacsoráztam, mikor Apa felpattant az asztal mellől, és így szólt:
- Megyek, és megeresztem a fürdővizet a lányoknak, jó? -
- Ne, még ne! - vágtam rá rögtön.
- Miért? Már nem eszel! - felelte Apa.
- Dehogynem. Eszem, mint a gőz! - tiltakoztam.
Na, azóta is fel vagyok háborodva ...