A mai délelőttöt a körzetes kórházban kívántam eltölteni. Csak 4 heti
hólyagostorok-fájás + láz + nyamvadtság után (amit folyamatosan ide-oda passzolunk egymás közt mi, valamint pediglen már a szüleim is) torokváladékot akartam
vetetni, hogy megnézzék, mi a jónyavalyánk van...
Felnőttrészleg
Párom -utólag azt
mondom- okosan el sem jött. Engem a felnőtt gégészetről azonmód
kitanácsoltak, hogy ilyet nem lehet ám csak úgy megtenni, " mi indikálásra
dolgozunk, kérem szépen!!" -mondta az orvosdoktornő, mint valami
savanyúképű börtönőr. Gyorsan és laposan kisomfordáltunk..
Gyerekrészleg
... és bátran átmentünk a gyerek gégészetre.
Mondtam, hogy ha már itt vagyunk, inkább az időm teljen és ne a telefonköltségem. Merthogy valószínűleg itt se fogunk jobban járni.
Alig lépünk be, előjött épp az asszisztens. Mondom, szeretnék hülyeséget kérdezni. Na,
innentől mosolygott. Meghallgatott. Kért két perc türelmet. Bement.
Visszajött. Hóna alatt hozott egy asszisztenst, odahívott mellé,
beterelt mindannyiunkat egy külön szobába. Elmondta, hogy minden
rendben, kollegina átveszi a hatalmat, mert neki a másik kezelőben van
folyamatos dolga.
(Tudom. Mindig tömeg van, mindig iszony tempóban pörgeti a rendelést, egyszerre 2-3 orvos nézi egy szoba 3 sarkában a gyerkőcöket. Minden tempósan megy, mégis mindenki tájékoztatva vagyon és elégedetten jön ki. Ha nem is boldog, de tudja, mi miért fog történni, és mit várnak az orvosok.)
Most se volt másképp. Három perc múlva készen voltunk, alaposan és
részletesen tájékoztatva, torokminta levéve, adatok felvéve, gyerekek
(és hülye anyjuk) keze fertőtlenítős szappannal pucolva, matrica a
kezükben, mintavevő pálca üres tokja ajándék-varázspálcaként átadva.
Ennyi volt. Mosolyogtunk mindannyian.
Eredmény 2-3 nap múlva.
Konklúzió
Kérem
szépen, csak én vagyok hülye? Itt miért megy, ami ott nem? Itt miért
mosolyognak? Ott miért mogorvák? Itt miért hajlandók dolgozni? Ott miért
nem? Itt miért nem félnek a felnőttől? Egy felnőtt szakrendelésen meg
miért? Normális érzés az, hogy mostantól csak gyerekrendelésre (és
csakis a Gégészetre) akarok a magam bajával is járni? Ja, mindkét
szakrendelésen óriásbetűkkel van kiírva, hogy nem kell beutaló...
Tudom, legalább nem unatkozunk...
Hősies hétfőt kívánok Nektek is!
2013. február 25., hétfő
2013. február 22., péntek
Megint farsang
Idén hirtelen állt elő Fecsegő az elképzelésével, miszerint Cica szeretne lenni. Ez akkor történt, mikor Tipegő január végének egyik délutánján, az óvodában, öltözés közben kijelentette, hogy Karácsony már elmúlt, és ők már a Farsangra készülnek. Fecsegő ettől elhűlt, és percekig nem mondott semmi értelmeset, csak bámult maga elé.
Tipegő közben elmesélte, hogy Ő például királynős álarcot készít, természetesen lilát. És hogy neki, mint Lila Királynőnek majd lila fátyol is jár.
(Még azon másnap találtam neki a kedvenc turkálómban egy bámulatos lila estélyiruhát. Lila lakkcipellője meg már van - két számmal nagyobb csak a lábánál. No problem. Gumipántos.)
Fecsegő, amint magához tért, kijelentette, hogy ő Cica lesz. Hazafelé hangosan töprengtünk a kérdésen, majd egy nap alatt -és három próbálás után- készen is volt a jelmezterv. Persze, Tipegőé is, aki szintén elferdült, és immár Cicának készült ő is. Amit a farsang előtt két nappal visszaváltoztatott Királynővé.
Aztán betegség miatt jól lemaradtunk mindenről. Azóta is várja a három jelmez, hogy még idén debütálhasson.
Tipegő közben elmesélte, hogy Ő például királynős álarcot készít, természetesen lilát. És hogy neki, mint Lila Királynőnek majd lila fátyol is jár.
(Még azon másnap találtam neki a kedvenc turkálómban egy bámulatos lila estélyiruhát. Lila lakkcipellője meg már van - két számmal nagyobb csak a lábánál. No problem. Gumipántos.)
ez lenne az a lila estélyi |
Fecsegő, amint magához tért, kijelentette, hogy ő Cica lesz. Hazafelé hangosan töprengtünk a kérdésen, majd egy nap alatt -és három próbálás után- készen is volt a jelmezterv. Persze, Tipegőé is, aki szintén elferdült, és immár Cicának készült ő is. Amit a farsang előtt két nappal visszaváltoztatott Királynővé.
Aztán betegség miatt jól lemaradtunk mindenről. Azóta is várja a három jelmez, hogy még idén debütálhasson.
Fekete kezű, csíkos mellű, fehér farkú cica |
két cica egy szőnyegen (a kicsi persze lila mancsú) |
farsangi cicafülek rózsaszínben és lilában -kívánalmak szerint |
2013. február 21., csütörtök
A harmadik fogacska
Kiesett a harmadik fogacska is. Február 10-én, egy heti kemény várakozás után. Eddigre már ugyanis aggódtunk, egy ínyszál tartotta magát hetek óta. Ott lifegett szegénynek a foga, kifelé és felfelé, mint egy jobb bölcsességfog. Csak míg az hátul van, ez itt mindenki szeme előtt ferdült felfele. Egész napos piszkálgatás jutott neki osztályrészül (a helyének azóta is... kifogyhatatlan izgalmak forrása - kifér-e még rajta a szívószál, a ropi, a répa, a kukoricaszem, stb.) Nekem meg az ideg, hogy ez mit hoz oda magával... Meghozta. Lekamilláztuk. Megárnikáztuk homeopátiás bogyóval. Ártani biztos nem ártott ;)
Itt még fityeg |
Itt már szellőzik |
2013. február 20., szerda
Ezévi első
Ezévi -elég megkésett- első bejegyzésünk következik.
Itt vagyunk. Megvagyunk. Nőttünk. Fejlődtünk. Oda- és vissza is. Mind a négyen. Jó, mi?
Itt vagyunk. Megvagyunk. Nőttünk. Fejlődtünk. Oda- és vissza is. Mind a négyen. Jó, mi?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)