Tilos megtiltani engem

Sziasztok!
Képzeljétek, újabban nemigen alszom déli aluszt. Inkább rajzolok. Rengeteget. Vagy írok. Ha írok, akkor leginkább "csak" betűket rakok egymás mögé, hosszú, tömött sorokban. De néha elkap az ihlet, és leírom azokat a fontos dolgokat, amiket Anyának még véletlenül sem szabad elfelejtenie. Na, tegnap épp ilyen napom volt. Az el nem felejthető, fontos dolga Anyának én voltam. S hogy mit nem szabad elfelejtenie velem kapcsolatban? Megmutatom:

(a harmadik és negyedik sort tessék nézni! a szerk.)

A doboz forrása itt keresendő. A tartalmának dicsőítése meg majd Anya dolga lesz. Mi addig inkább eszünk.

Álarc farsangra 2.

No, és akkor itt van a folytatás.
Gyorsan ideillesztem a két előző maszk A4-es papírra skiccelt sablonját, amit én csináltam már (sajnos a fotójukat is...),



és az utánuk jövő generációkról (álarcokról) készült fotókat. Ezekhez vettem egy jó adag dekorgumi-lapot, egy kis hobbyragasztót és egy 4m-nyi adag, most éppen fekete gumis cérnát. Aztán rajzoltam, vágtam és ragasztásra előkészítettem.
Aztán egy jeles szerdán vállalkozó kedvű anyukák és csemetéik szépen készre ragasztgatták őket. Csak ilyen egyszerűen.

a tigris

a medve

az udvari bohóc

a (saját) cica

a (saját) nyúl

a (bocskoros mérges) gomba

és a katicabogárka

Jó farsangolást Mindenkinek!

Madáretető - avagy recycling tour 1.

Használtok Ti wc-papírt? Abból is megmarad a guriga? Tudjátok, hogy mi mindent lehet belőle készíteni? Nos, például madáretetőt. Hogy hogyan? Hát így:


1. lépés
Fogod a gurigát, meg egy doboz bármilyen zsírt. Egyenletesen végigkened a gurigát zsírral.

2. lépés

A legközelebbi állateledeles boltból hozol egy zacskó bármilyen madárétket (szotyolát vagy "téli vegyes madármagot"), és egy kis részét beleszórod egy keverőtálba. A bezsírozott gurigát alaposan megforgatod a keverékben.

3. lépés
Az elkészült kajagurigákat egy tálcán vagy -jelen esetben pl- egy tojásodobozban gyűjtöd.

4. lépés
Ha az alkotóláz -vagy a magkeverék- elfogyott, alaposan kezet mosol, majd lecsámpázol a kertbe / a közeli parkba. A gurigákat egyesével felhúzod a kiszemelt faágakra, és "Jó étvágyat" kívánsz a cinkéknek, verebeknek, vörösbegyeknek, apróságoknak.

5. lépés
Szükség esetén készletet frissíteni.

A mi hóemberünk

Van annak már egy hónapja, hogy Somodi Eszternél hóemberes 5leteket bogarászgattam. Majdnem mindegyik tetszett közülük. A legjobban mégis ez ragadta meg a fantáziám:

Olvastam én holmi hóember_kit nevű cuccokról is, de hó híján nem készült -idén- belőlük saját prototípus.
A hirtelen jött nagy jó aztán az eddig fellelhető ágakat és kavicsokat is alaposan elfedte, ezért még szeme sincs a jóembernek mifelénk.
Ez a tény sem szegte kedvünk, és -szerencsére- a rohamosan gyarapodó hómennyiséggel egyenlő mértékben növekedett alkotókedvünk is. Építettünk tehát nagy hóembert Apa kedvéért. Még nagyobb hóembert Fecsegő kedvéért. Hónyulat Tipegő kedvéért. Hatalmasat hógolyóztunk. Fecsegő és Apa csináltak hóangyalt is. Én meg háromszori nekifutással még a sötétség teljes beállta előtt egy perccel befejeztem a fejenálló hóembert, hogy a saját kedvemre is tegyek, és hogy kacajra fakasszam a parkban kézenfogva andalgó, és hóembert építeni vágyó, ámde mégis meglehetősen szégyenlős ifjú párok némelyikét... Sajnos azt kell higgyem, nem a hóember szépsége, hanem a folyton szétrepedő feje késztette vihogásra őket...

 

 Sebaj, legközelebb  még szebb lesz :)

Velencei tavi pillanatkép

Reggel vonatra pattantunk Tipegővel, és meg sem álltunk Velencéig. A magyar Velencéig -jelen esetben (bár az olasz Velencéig is elmennék bármikor...).
Ragyogó napsütés, langymeleg, tavaszias fuvallatok, valamint a teljesen befagyottnak tűnő tó jegén elég esetlenül csúszkáló kacsák vártak minket. A föld mindenütt tocsogott és locsogott -Tipegő nagy örömére-, így toronyiránt vágtatott le velem a tópartra. Igen, mi is esetlenül csúszkáltunk. Igen, biztosan röhögtek rajtunk a kacsák (is). Hosszan lékhorgásztunk két, majd' három méter hosszú, száraz nádszállal a tóban, néztük a bokorkban ugráló verebeket, majd udvariasan köszöntünk a kacsáknak, és visszaevickéltünk a vonatállomásra. Felszálltunk az érkező szerelvényre, és hazadöcögtünk. Ebédidőre itthon voltunk, jókora adag kakaóval öblítettük a vándorlást, majd Tipegő mosolyogva magához ölelte elmaradhatatlan alvóbarátait, és szunyókálni tért.
Szép délelőtt volt.

Amikor bábozunk

Amikor bábozunk, az egy remek jó dolog. Kihúzzuk, és egymás mellé toljuk a két, jelenleg zongoraszékként funkcionáló "trónszékeinket". Fecsegő már egyedül hozza a paplanját, és ráborítja a széktámlákra. Ezzel kész is a paraván. Apa kényelmesen leül a kanapéra, és figyel. (Ez még csukott szemmel is megy neki!) Mi pedig rögvest nekiállunk improvizálni. Csodálatos dolog.

Ma a vakond, a lila -és félig bevert szemű- kutya, a rózsaszín cica, a piros-fehér nyúl, a kék elefánt és a zsiráf mélyen szántó történetét meséltük el. Nagyjából így:
Fecsegő: "Hű, de éhes egy vakond vagyok! Gyertek velem a mezőre Ti is! Ojjaj! Ott jön a farkas! Szaladjunk, szaladjunk gyorsan! Nem, ne szaladjunk, hát itt van velünk a kutya! Kutya! Kergesd el a farkast! Ugasd meg! Ugasd meg! Hallod, Tipegő?!?! UGASD MÁR MEG!!!
Tipegő hirtelen felocsúdva, kutyás bábját fejével hátrafelé lóbálva a kis kezén eget- és szobátverő ordításba kezd: "Llóóka, menj innen! Rróka, menj innen!"

Mondom, csodálatos :)