Amikor bábozunk, az egy remek jó dolog. Kihúzzuk, és egymás mellé toljuk a két, jelenleg zongoraszékként funkcionáló "trónszékeinket". Fecsegő már egyedül hozza a paplanját, és ráborítja a széktámlákra. Ezzel kész is a paraván. Apa kényelmesen leül a kanapéra, és figyel. (Ez még csukott szemmel is megy neki!) Mi pedig rögvest nekiállunk improvizálni. Csodálatos dolog.
Ma a vakond, a lila -és félig bevert szemű- kutya, a rózsaszín cica, a piros-fehér nyúl, a kék elefánt és a zsiráf mélyen szántó történetét meséltük el. Nagyjából így:
Fecsegő: "Hű, de éhes egy vakond vagyok! Gyertek velem a mezőre Ti is! Ojjaj! Ott jön a farkas! Szaladjunk, szaladjunk gyorsan! Nem, ne szaladjunk, hát itt van velünk a kutya! Kutya! Kergesd el a farkast! Ugasd meg! Ugasd meg! Hallod, Tipegő?!?! UGASD MÁR MEG!!!
Tipegő hirtelen felocsúdva, kutyás bábját fejével hátrafelé lóbálva a kis kezén eget- és szobátverő ordításba kezd: "Llóóka, menj innen! Rróka, menj innen!"
Mondom, csodálatos :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése