Rajzolok 2.

Még mindig nagyon szeretek rajzolni. Állatokat, hercegnőket, gyümölcsfákat, házikókat, erdőket fákkal és madarakkal és nyulakkal. Van úgy, hogy Apának rajzolok:

Van úgy, hogy csak saját kedvemért:

Van úgy, hogy Anyának:

És van úgy, hogy Tipegőnek, igazi meglepetésként, csupa lilát:

Klassz mindegyik, ugye?

Nagyanyám zöldborsólevese

Hát igen. Imádtam. Pedig semmi kacifántosság nem volt benne. Csak zsenge zöldborsó, zsenge fehérrépa, petrezselyem és pici cukor. Áttesztő lében úsztak a borsószemek, és olyan hajszálvékony szál fehérrépát azóta is elvétve, ha találok. Hétvégén kaptunk egy jó adag, frissen szedett zöldborsót, és rögtön készült belőle ilyen leves is. Hátha idén végre megkedvelik az én lányaim is. Meg azért is, mert ahonnan kaptuk, ott éppen friss zöldségekből főtt levessel kínáltak minket, és Tipegő tömte magába a zöldborsót belőle. A ház népe csak neki kurkászta őket a fazékból vagy tíz percig, míg a kisasszony jól lakott.

 A leves itthon répa nélkül készült, pici cukor mellé lehelletnyi bors és só is került. Két nap alatt nagy vidáman be is kanalaztam. Szeretek nosztalgiázni, na.
Ők meg ették a sült krumplit...

Szobatisztaságunk

Tipegő éppen szobatisztaságot gyakorol. Vagy legalábbis én így hiszem.
A minap is -végre másodszor, így két hónap után- szólt, hogy bilizni szeretne. Először is meglepődtem. Merthogy mindig csak az esemény után szokott szólni ("Anya! Piszittem.") Másodszor meg rohantam, mint a csík, hogy időben odaérjek a mobileszközzel, hátha tényleg nem vaklárma a dolog. Tipegő angyali mosollyal lehuppant a bilire, és nyomni kezdett. Mikor láttam az eredmény megindulását, őszinte megkönnyebbüléssel és hatalmas ovációval adtam másodszülöttem tudomására örömöm. Ömlengésem közepetáján Fecsegő így szólt halkan:
- Nem nagy ügy. Én is szoktam. -

Az a mozgó fog

Még mindig nem potyog. És két hete már csak nem is téma, hogy mozogna... Ha mégis rákérdezek, hogy mi van vele, Fecsegő egész este toszigálja a nyelvével, amit pedig rossz nézni. Úgyhogy nem is kérdezem.. Ki fog egyáltalán esni, vagy vaklárma volt és tényleg csak beütötte valahova az állát?

Ha újra itt a nyár ...

... És meleg az idő ...
Na, mit is csinálunk (csináltunk) akkor? Megmutatom:

Apa bankettre megy

Ma óvoda után lementünk az óvodához közeli játszótérre, hátha jó lesz. Jó is lett. Hatalmas sár-dagonyázás volt egy órán át, háát, elég lucskosan értünk haza. Na jó, már reggel is volt belőle egy kis baki...
Otthon még éppen elcsíptük Apát, aki az érettségik végeztével bankettre volt hivatalos. Ezért rituális fürdőt vett, kicsinosítottta magát, és félig készen elő is bújt a fürdőszobából. Fecsegő rögtön meg is jegyezte:
- Apa! Azért nehogy alsónadrágban menj az étterembe! -

Ha Apa pancsolást ígért a teraszon, de ...

... az időjárás nem volt kegyes, a Lányok akkor sem estek kétségbe. Fecsegő azonnal kitalált egy remek alternatív megoldást, megtervezett és megszervezett mindent, Tipegő meg örömmel csatlakozott a kivitelezéshez és máris készen várta első vendégeit a "Hegyvidéki Legrózsaszínebb Wellness Klub".  Már csak a koktél hiányzik a kezükből, meg a mosoly az arcukról... biztos kimerültek a nagy locspocs-ban, mire beértem ;)

az a kék valami a hátuk mögött a kiságy matraca...

Két vihar közt

Két vihar közt is tud az embernek nagy dilemmája lenni:

Kissé havas ez a nyárelő

Kissé havasnak indul ez a nyárelő, nemdebár?
Vagy csak érzéki csalódás?

 

 

 

Egyik sem. Ez műhó ;). Azaz még inkább vatta. Vagy hogy egész precíz legyek: nyárfa-virágzás-tobzódás. És talán csak azért most, és nem két-három héttel korábban, mert a szomszéd utca talán árnyékosabb a kelleténél.
Amikor a mi utcánkban tombolt bokáig a fehér gombolyag-förgeteg, akkor még féltünk tőle. Délelőtt, elindultunkban ugyanis még nyoma sem volt a télnek, de délben, mire visszafelé jöttünk, minden hófehér massza volt, nekem is jó bokamagasságig. Tipegő ijedtében hatalmasat fékezett a motorjával, kissé ki is farolt tőle, majd amolyan vagány cowboy-lányosan le is pattant róla és felkapta azt, jó magasra tartva, mint egy kisborjút, nehogy ez a bizonytalan izé kárt tegyen benne. Így, lábujjhegyen tipegett a kapuig, fellépett az egy szem lépcsőn, és onnan kezdett panaszkodni, hogy hát hó van, jaj! (Fel sem tűnt neki, hogy nem lett vizes a lába... Kicsi édes babám!)

Mostanra már ijedtségnek nyoma sem volt -látható-, örömnek és sikongatásnak annál inkább. Hosszú percekig szórta, szórta és szórta magára és mindenfelé a puha, meleg "havat". (Én meg, miután ellenőriztem, hogy más semmi nincs a hó alatt -nem szeretem a nem várt ajándékokat...-, óvatosan távol álltam, nehogy túl hamar törjön ki a tüsszögőrohamom, tönkretéve vele az Ő örömét... Valószínűleg ezért nem is tört ki. Úgyhogy legalább fotóztam.) S ha nem érzett volna magasztos húsleves-illatot a kicsi orra, még ma is ott lennénk :)).

Kinek mi okoz örömet?

Hegyvidéki napok részesei lehettünk hétvégén. Rengeteg program, rengeteg élmény, rengeteg rohanás. S hogy kinek mi tetszett belőle?
Szerintem ez:

Lötyögős

Hát ez is elérkezett.
Fecsegő titokzatos képpel érkezett ma haza az óvodából. Már a hazaúton is tett egy utalást Apjának arra nézve, hogy majd itthon valamit el fog mondani, valamit, aminek hallatán nagyon meg fogunk lepődni, és aminek nagyon fogunk örülni.
Itthon ezt aztán majdnem elfelejtette. Apja célirányos jelzésére felcsillant a szeme, majd így szólt:
- Ó!
Hamiskás mosollyal és ragyogó arccal folytatta:
- Attól lesztek boldogok, hogy elmondom: Mozog az egyik fogam!

Apja tényleg boldog lett. Én meg zavarba jöttem. Hát ilyen hamar eljött ez (is)? De hiszen még csak 5 éves!?!? Huhh. És inkább megkönnyeztem.
Fecsegő viszont egész este 5 centivel a föld fölött járt mérhetetlen boldogságában. Mert végre neki is ki fog esni az első foga - amivel jó erős középmezőnyben végez áll a Majori Rózsaszínek vegyescsoportjában :))

Tipegő szövegel 6.

Azt hittem, az előzőt nem lehet überelni, legalábbis ma már nem. Hát de.
Fekvés előtt vagyunk, pelusozom, kenegetem, miközben őladysége egy műanyag dobókoronggal bíbelődik hanyattfektében. Hirtelen felkacag, majd így szól:
- Letyetye - lutyutyú!  Letyetye - rutyutyúú! Lrjetyetye-lrjutyutyú! -
És dől a kacagástól fektében is jobbra-balra.
Hogy ezt is kitől hallhatta?

Tipegő szövegel 5.

Már nem is tudom, pontosan hogyan került elő a téma, de mintha fürdés után történt volna, hogy Apja ölében ül, matat Apja arcán, és így szól:
- Blekeke! -
???
Kérdő tekintetemre Apja is megerősítette, hogy tényleg így szólt a kisasszony :)