Ma este történelmi pillanatunk volt. Legalább tíz perces. Fürdés és öltözés után a Tipegő kikapta Fecsegő kezéből az aktuális kedvenc mesekönyvet, és ellentmondást nem tűrően közölte: "Én mesélek, ééén, ééén!"
Én zavarba jöttem, mert azt hittem, ő akarja tartani a könyvet, mint tegnap. Akkor ő ült középen, de ma nem. A mese testvér általi élvezhetősége így meg erősen csökken. Fecsegő nyomban meg is sértődött. Tipegőt mindez hidegen hagyta, már be is rántotta ölébe a könyvet, fellapozta a második mesét, és azonmód bele is kezdett. S hogy hogy mesél egy éppenhogycsak-kétéves minálunk? Hát így:
"Sétáttak. Sétáttak. Bokonnál sítt. Bokonnál sítt."
(maga mindent kétszer mond? maga mindent kétszer mond? jobb esetben csak kétszer, igen. egyébként ennél a résznél hosszasan kaparni kellett egy körmével a bokrok közepét a lapon.)
"Valaki sítt. Jaj-jaj. Gobba. (=gomba) Gobba sítt. Mettalátták. Gobba voót. Niccs kalapja. Hoó van kalapja? Nem tudom. Hosztak neki kalapot. Ez miii, Anya? Ez? Ez? Ez? Ez? Ez?"
(itt fel kellett sorolnunk a mesében szereplő mind a 6 kalapfajtát. angyalian mosolygott hozzá, pont, mint egy tanárnő, ha tetszik neki, amit hall.)
"Gobba itt nem sítt. Gobba itt dü-ös. Gobbának ez kicsi. Gobba megint dü-ös. Gobba mééges. Gobba nagyon méérges. Gobba nem tudom micsinál. Ebbújnak Bogyóék. Bogyón sapka van. Messzámolom, Anya. Négy, hat, nyolc, kilecc. Kilecc sapka van rajta, Anya."
(tudom, ő sem lenne jó pénztáros... sebaj. tengerbiológus még lehet belőle :))
"Gobba nem sír. Gobba nem síír. Gobba nevet. Gobba nevet. Megvan kalapja. Megvan kalapja. Piíros kalapja van. Ráteszik. Gobba boódog. Gobba integet. Gobba boódog. Bogyó boódog. Babóca boódog. Nevetnek. Miidekki nevet. Joó van. Széép van miiden."
(igen. telitalálat. Bartos Erika könyve(i) nálunk is nyerők.)
Meg kell írjam, pár napja észlelgetek már arra utaló jeleket, hogy lassan szeretne Tipegő is mesélni, mégsem gondoltam, hogy ma ilyen elementáris erővel tör rá a kibontakozás igénye. Ráadásul olyan természetesnek éreztem a dolgot, hogy el is felejtettem megdicsérni érte őt. Remélem, legalább boldogságban fürdő arcunk látványa kárpótolta szegényt.
Majd reggel újra olvastatok vele, és akkor összepuszilom.
Jóó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése