Az úgy volt, hogy még novemberben elmentünk kedvenc antikváriusunkhoz, egy rövid gárdonyi látogatásra. Kis bolt, dugig tele különlegesebbnél különlegesebb könyvekkel (mondjuk a legtöbb könyvtár elbújhat a dráma-szekciója mellett - nélküle az egyetemen se tudtam volna helyt állni anno), olyannyira, hogy ha a lányokkal átbogarásznánk 2-3-4 mesekönyvet, amíg Apa bebarangolja a történelmi-szépirodalmi-természettudományos és fantasy sarkokat, hát, olyankor bíz előfordul hogy egy könyvhalom tetején trónol az egyik lány :)
Na szóval, mint írtam, november volt, és mi, felnőttek jól eső borzongással vártuk, hogy ismét elborítson minket a könyvek illata. Ezúttal azonban a két csemete is így érezhetett, mert a Fecsegő rögtön a gyerekkönyv-toronyhoz ment, és teljes odaadással vetette bele magát a kutatásba. A Tipegőt sem kellett azonban félteni, legalább olyan gyorsan előretrappolt, majd éles sikongatással, diadalittasan mosolyogva hozott nekünk egy könyvet -a felnőtt szakaszból:
-Lilá! Lila! Lilá! Lilaaaaaa!!!!
Mondjuk, ez is egy szempont, ha könyvet akarunk, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése