Képzeljétek, Anya ma valami nagyon balgát mondott. De jól kioktattam. Arról volt éppen szó, hogy a Parkon át jövünk majd holnap haza, pont ott, ahol november végén mókust láttam Apával. Ennek módfelett megörültem, mert -mint mondtam is- még soha az életben nem láttam olyan közelről mókust, mint akkor és ott. Remélem, holnap is látni fogok egyet.
Na szóval. Mikor ezt épp kibeszéltük, Anya hozzám hajolt, és ezt kérdezte:
- Ugye, milyen szépséges, pici, fekete gombszeme volt a mókusnak?
Ezt nem hagyhattam annyiban. Csak úgy csattant a helyreigazításom a levegőben:
- Anya! Nem van gombszeme a mókusnak! Ő egy élő mókus!
Hát nem igazam van??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése