Nagylányom kápráztatott el hétvégén ezekkel a bámulatos szösszenetekkel:
"Ha a Barbinak holnap lesz a névnapja, Anya, akkor én már tudom, mit adok neki ajándékba. Az egyik régi hajgumimat."
"Anya! Nézd! Már elérem ezt a lyukat, és belefér az ujjam! Csak Anya, csak nem tudom kivenni belőle, mert beszorult!"
A hajgumi tényleg ajándék lett, az említett Barbi -édesanyához és jó szívű lényhez méltón- rezzenéstelen tekintettel vette át eme értékes -és mint sejthető, enyhén használt- relikviát. A lyuk pediglen az emeletes ágy felső rácsának egyik lemezén éktelenkedik, valaha görcs lehetett. Mostanra mindkét lány előszeretettel vizsgálgatja mibenlétét, de a földön pipiskedve még csak a Fecsegő éri el. A Tipegő a saját matrac-szintjéről nyúlkál felé, és úgy nézem, gyorsan tanul :(. A huncut ujjat azért ki tudtuk varázsolni a fogságból, mert csak nem sikerült olyan mélyre nyomni, hogy rekedése legyen. Szerencsére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése