A receptbe botlani véletlen műve volt. A golyó hozzávalóinak teljes felborítása hirtelen és bohó ötlet volt. A szöveg ugyanis így szólt: "Végy 40 dkg aszalt sárgabarackot, és áztasd meg pálinkában 2 napig. /Gyerekek esetében pálinka kerülendő, végy helyette narancslevet. Vagy használj baracklekvárt egyszerűen./ Utána zúzd péppé és keverd össze 40 dkg darált, cukros dióval. Formázz belőle golyókat és szikkaszd 2 napig. Készíts csokimázat, vond be vele a golyókat és majdnem lezárt műanyag dobozban őrizd Karácsonyig." Olvasás után kimentünk a konyhába, és alapos spájz-kutatás után így készült a golyó: Fogtam 25 dkg őrölt mogyorót, és gondosan beleforgattam 4 evőkanál /házi/ körtés-citromos-répalekvárba. Azaz forgattam volna, de a lányok két kézzel gyömöszölték magukba a mogyoróőrleményt. Hosszú percekig. A maradék tényleg belefürdött a répadzsembe, amiről Fecsegő műanyag fakanalas keze gondoskodott bátran. Ezt a masszát már csak a kisebbik manó kóstolgatta ütemesen. Amit kimentettem, abból golyó lett, és 24 óra múlva valóban csokifürdőbe kerültek. Fekete fejükön most 1-1 cukorpillangót egyensúlyoznak. Majdnem szépek, majdnem kerekek. De finomak.
Miközben ténykedtünk, eszembe jutott kedves volt kollégám, Zsolt édesanyja és az ő remek muffinja. Zsófi néni remek háziasszony, tanúsítja most már az egész családom, de a főzési szokásai egy darabig nem voltak ismeretesek számomra. Egy nap Zsolt gyönyörű és igen finom csokis-meggyes muffinokat hozott ebédutánra. Minket is megkínált vele. Aztán ahogy nyeltük a falatokat, kitört belőle a rá annyira jellemző, szolíd kacagás. Kérdésünkre -nevetéstől csukladozó hangon- elmondta, hogy ahhoz képest, ahogy ez a sütemény készült, tényleg jó lett. Zsófi néni ugyanis úgy sütötte őket, hogy elővett egy méretes keverőtálat és a receptes könyvét. Miközben a könyvből hangosan olvasta a hozzávalókat, vette is elő őket, és a kellő mennyiség máris érkezett a tálba. Zsolt és édesapja egyszer csak erre lettek figyelmesek:
- Liszt ... megvan; vaj ... megvan; cukor ... megvan; tojás ... megvan; kakaópor ... megvan; kefír ... kefíír? na, az nincs. De van itt egy jó kis üveg meggykompót. Nosza, bele veled, meggy! Most mit néztek így rám, fiúk, csereszabatos, nem? -
Az eredmény ismeretében és emlékében ma is csak azt tudom írni, hogy DE. Nagybetűvel. Gondolom, inkább a véletlen műve, de azóta sem ettem ilyen jó muffint.
És ha a minap én sem pont így jártam volna el a zserbógolyót illetően, talán nem fakadok harsány nevetésre sem a gyerekek előtt, és ma ez a kis történet se került volna ide, Elétek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése