Szóval az úgy volt, hogy december 21-én rohangáltam szerte-körbe a "közvetlen környéken", hogy mindent befejezzek, és elégedett Jézuskánéként üljek szeretett családom körében Szenteste /Szentreggel... -újabb történet. majd egyszer.../. Aztán az egyik balkanyarnál egyenest belerohantam egy gyerekkori -nyaralásról ismert- ismerősömbe, aki ragyogó szemekkel tolta kislányát a babakocsiban. A kocsi csomagtartója színig-színig pakolva... Első közös kérdésünk nem is szólhatott másképp: "Karácsonyra?"
Nos, ez az ifjú anyuka adta ilyen hirtelenjében az ötletet, hogy mi is kerüljön újdonságként a fára. Természetesen az általunk ott és akkor "retro" jelzővel megbélyegzett HABCSÓK. Mert hogy az mindkettőnk gyerekkorában volt a fán. És imádtuk. Nézni. Megenni már akkor se bírtuk. De neki most eszébe jutott, és arra gondolt, miért is ne lehetne a kislányának is habcsók a karácsonyfán. Retro-fa. Gyönyörű fa. Gyerekkori álom-karácsonyfa.
Mivel a habcsók pontos lelőhelyét is megadta, nyargaltam oda. Két lépéssel a cukrászda előtt egy másik ismerős anyukába botlottam, aki uticélom hallván szintén ragyogó szemekkel mondta, hogy ők már hetekkel ezelőtt megvették a fél készletet az ominózus termékből.
Szóval akkor retro vagy sem?
Megmondom: nem. Menő dolog. Volt. Fecsegő és Tipegő rajongtak a habcsókokért, minden nap fogdosni akarták, játszani akartak velük, bele is harapdáltak, de az ízük nem győzte meg őket sem. Madárlátta édességként került az 5-ből 4 Édesapa tányérjára..
Szerintem jó volt így :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése