Anyák napjára

Ezt rajzolta rólam a Kisebbikem.
Ha most valami csoda folytán a blogspotmotor elindítja a képfeltöltést, meg is mutatom. Istenbizony.

Egyszer majd be is forgatom.
És igen, ez is lila :))

Spiró György: Jog

S ha már a minap is Spirót olvastatok, hát tegyétek ma is :)
Ez is versenyképes.
Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=847&secId=79304&qdcId=3&libraryId=-1&filter=Spir%C3%B3+Gy%C3%B6rgy&limit=1000&pageSet=1

Jog

sokan vagyunk a buszban, talán ismerem is őket, zötyögünk valamerre, én középen, az ülések között sétálok föl és alá, kedvesem pedig, most veszem észre, vállára hulló hajjal ül, hosszú a haja, meglepően hosszú, kezében furulya – hogyhogy furulya? érdekes – furulya – és furulyázik –, milyen szépen furulyázik – a dallam, igen, a dallam ismerős, de én nem tudnám ily biztonsággal, hamis hang, félrefogás nélkül elfújni, csak így elsőre, sőt mit hallok, két szólamban furulyázik, nem tudtam, hogy abszolút hallása van, és hogy ilyet tud, két szólamban furulyázni! én ilyet nem tudok – düh ágaskodik bennem, várom, remélem, hogy hamis hangot fog, hogy rám néz, és bűnét megbánva, gyorsan abbahagyja, de nem törődik velem, elmerült a muzsikálásban, a többiek a buszban, nem látom őket, mind őt figyelik, ő pedig, az ő számára megszűnt a világ, a busz, én is megszűntem, e tevékenységben nem szorul rám, erősebb nálam, de nem azért csinálja, hogy engem bosszantson, egyszerűen ő ezt tudja – érdekes, hogy eddig sosem furulyázott –nem is értem –, hogyan lehetséges, hogy eddig, úgy érzem most, úgy emlékszem, mindig én voltam az erősebb? hiszen nagyszerűen tud furulyázni! – már nem sétálok az ülések között, állok és hallgatom és megpróbálom egy pillanattal őelőtte intonálni fülemben a hangot, hasztalanul, negyed-fél hanggal mindig tévedek, a dallam pedig rég hallott, egyszer hallott dallam lehet, csak fölismerni tudom, amint eljátssza, nélküle fölidézni magamban nem – és akkor mellé lépek, ő még játszik, hirtelen megsimítom a haját, ő felnéz rám értetlenül, bár röpke hálával, a játékot nem hagyja abba, aztán megint maga elé meredve fújja a dallamot, én tovább lépek –

Az a kurva vekker.

Elnyomom, fülemben még az álomi dallam, csodálkozom. Aztán elmosolyodom.

Mégse lehet velem akkora baj, ha ilyet tudtam álmodni.

Murphy. És az ő törvényei.

Mert ő jobban tudja - én meg még mindig nem akarok hinni benne. Ha hittem volna, ma nem lenne izomlázam :)

Mit csinál az ember, ha vízszerelőt vár? Háát, gyorsan bedob a szaki érkezése előtt egy kádkilépőt és egy rongyszőnyeget a mosógépbe. Hisz lemegy a legbonyibb mosás is 5 perc alatt! Mire várnék? Hátha utána nem lesz víz?? Aztán kajabál a gyerek kézmosás közben befelé, hogy "Anya! Baj van! Fut ki a hab a mosógépből és tele vele a fürdőszoba!! Anyaaa! Gyereee!"
Én meg rohanok. Mosógép teteje felnyomva, tényleg úgy habzik a fürdőszoba mint a pattogatottkukorica-készítő gépezet plexifala belülről, amikor buzog lefelé a friss kukorica a fenti pattogtatóizéből.
Sűrűn mormolom a szitkokat mindenkire, miközben törlöm lapátolom fel a habáradatot mindenhonnan.

Aztán lecsapom a gép tetejét, és újraindul a mosás.

Fél óra alatt 4x ismételtem meg ezt a műveletet. Közben mindannyiszor láttam magam előtt a szerelőt (jó 50-es, baseballsapkás, 2 méteres, hórihorgas, szófukar, de remek szakember), ahogy térden csúszik és pörög a helységben "szerelés" címszó alatt. Meg úgyis, hogy megérkezvén laza mozdulattal besiklik a fürdőszoba átellenes végébe, a mosdó alá, háromba hajtva... Na, akkor nem bírtam röhögni..

Mire sikerült kimosatnom a cuccosból ezt a rahedli habot, konkrétan remegtem. Dühös, aggódó, szégyenkező, hisztis, "mérkellettebbebelefognom-mindenbajomvan" lény voltam.

Megúsztam. Csak kicsit volt vizes a kő, mire megjött az ember. Nem csúszott be hárombahajtva a mosdó alá, még csak meg sem csúszott. És húsz perc alatt helyretette a berohadt csapot, úgyhogy már nem áll bokáig vízben a fürdőszoba... És már azt is tudom, hogy az új és tökéletes olasz vízóra és a hozzá tartozó plomba egy kalap vacak, mert bár számolni tudja a m3-eket, de miatta ütközésig zárni a központi vízcsapot lehetetlen. Legalábbis vízszerelői erőnlét és hatalmas harapófogó nélkül... merthogy mi azt hittük, elzártuk a főcsappal a vizet, de a víz ezt nem érezte, és bátran folyt tovább...

Spiró György: Idill

Ismeritek? Én eddig nem ismertem. Egy kedves ismerősöm viszont igen, és nagyon kereste ma tegnapelőtt reggel. Hát itt is megmutatom. Tetszik. Nektek is?

Idill

Nagy nehezen fölkelti a gyereket, viszi a karjában a fürdőszobába megpisiltetni. Én a paplan alatt fekszem a jó melegben. A gyerek berohan a fürdőszobából, rám mászik, aztán becsusszan a paplan alá. Lábammal megcsiklandozom a lábát, visszacsiklandoz, röhögünk. Ő bejön a fürdőszobából, megpróbálja a gyereket kicsalogatni a paplan alól, nem megy könnyen. Minden rokonszenvem a kölyöké, én se mennék szívesen iskolába. Öltözteti, a gyerek közben ugrál az ágyon, be nem áll a szája.

Ő fölteszi a kávét, a gyerek rohangál a szobája és az étkező között, most már nekem is föl kell kelnem. Amíg a gyerek az étkezőben filozofál tovább, gyorsan felöltözöm, majd beténfergek hozzájuk. A gyerek totojázva pakol a táskájába. Ő megkér, segítsek már a gyereknek összekészíteni a táskát. Silabizálom az órarendet, keresgélek az étkezőasztalon és a könyvespolcon széthányt könyvek és munkafüzetek között. Nagyon szégyellném, ha nem kerülne minden a táskába.

Kész a kávé. A gyerek szörpöt kér. Mellette ülök, szürcsölöm a kávét, a gyerek nagyon magyarázza az iskolát, közben a könyökével kilöttyinti a bögréből a szörpöt. Ő bent szaladgál, a gyerek szemüvegét keresi, és közben a saját táskáját pakolja. Halkan figyelmeztetem a srácot, hogy kilötykölte a szörpöt. A gyerek hoz valami szalvétát, kicsit radírozza vele a terítőt, megtette a magáét. Ő bejön a megtalált szemüveggel, látja a csöndes összeesküvést, elneveti magát.

Öt perc múlva nyolc, nem győzöm sürgetni őket, de mindketten keresnek még valamit, végre lerohanunk a lépcsőn, ki a kertbe, ki a kertkapun, bevágjuk magunkat a kocsiba, most a gyerek ül az első ülésen, ő száll ki hamarabb. Vágtatok a reggeli hegyoldalban. Fékezek. A gyerek kiugrik a kocsiból, szalad be a kapun. Még van három perce. Nem késett el hála istennek.

Ő előreül a gyerek helyére. Jó nagy gázt adok, most már ő ne késsen el. A hegyoldalban kocsi kocsi hátán, dugó van, szembe süt az őszi nap, negyedórán belül be kéne érnie. Morgok, amiért későn indultunk. Visszamorog. Ezzel indul a játék, amit szeretünk. Gyűlölködés, szellemeskedésbe csomagolva. Fojtott feszültség. Kurta, bántó vakkantások. Én nem bírom tovább, rá nézek, és kitör belőlem a nevetés. Boldogan nevet ő is. Jól játszottunk. Jól tudjuk ezt csinálni. Értünk hozzá mind a ketten.

Negyed után két perccel rakom ki a szűk mellékutcában, rohan be a kapun. Nem késett sokat.

A hídon Pest irányában még hosszú kocsisor, de Buda felé alig van forgalom, mehetek szabadon. Egyszerre észreveszem, hogy összeszorítom a fogaimat és csikorgatom őket. Eszembe jut: éjszaka ugyanígy csikorgatta a fogait álmában.

Nézem a szembejövő kocsisort. Nemrég még ott voltunk közöttük. Tíz perce talán.

Ilyen lehet a család, mint volt ma reggel.

Ilyesmi lehet.

A kisírás az "Álmodtam Neked!" című esszégyűjteményben található...

Mai napi kánikula margójára

Azt olvastam éjjel, ma nem lesz eső. Ellenben szép napsütés, és 5 fokkal melegebb idő várható, mint eddig. Klassz. Fecsegőék tanyalátogatásra mentek ma az óvodával.
- Előre megfontolt szándékkal a kisebb csomaggá gyűrhető, talán esőálló széldzsekijét adtam vele reggel..
- A lila bőr strapacipőjét reggelre kinőtte. Így a kevéssé vízálló, de legalább lábtartó strapacipőjével indult útnak.

Most kinézek az ablakon a reggeli sötétségre, és látom, hogy esik. Pazar.

Kiegészítésképpen:
S hogy Fecsegő hogy érezte magát a Tanyán? Jól. Nem áztak el kicsit sem - az esőkabát meg jót pihent az óvodában...
S hogy idén mi tetszett neki a legjobban: Hát ő:

Tipegő nagylány lesz

Tipegő szeret a tükör előtt állni, illegni-billegni, grimaszolni, mosolyogni, nyelvet öltögetni. Persze, persze, énekelni is. Most épp ezt:
- Nagylány leszek, nagylány leszek. Hamar nagylány leszek, mert a hajam is mindjárt megnő. Akkor nagylány leszek.

Ma így folytatta:
- Anya is nagylány, hosszú a haja, la-la-la. Ja, de neki nem is hosszú. De attól ő még nagylány. Csak így nem szép a fülbevalója, la-la-la-la, subidubidúúú...

Hümm. Ez van.

Sörözős 1.

Mert megérdemeljük :)
Kedvenc, kiskocsmás beinvitáló-tábla sorozatom első darabja következik: