Rizses-tökös-birsalmás quiche

Na ilyet ömlesztést is ritkán csinálok. Pedig lehetne. Maradék mindig van.

Egy régi kolléganőmtől tanultam quiche-t csinálni. Mert az úgy volt, hogy a munkahelyünkön volt konyha, és szabad volt bárkinek főznie a 4-5 fős gárdára. Sőt, javallott volt. Arra most nem emlékszem, hogy heti vagy havi váltásban míveltük-e ezt. Tán inkább havi... Szóval egy reggel megjelent a kolléganőm egy csomag liszttel, 2 kockamargarinnal, egy kilós mexikói salátaalappal, meg egy doboz főzőtejszínnel, és közölte, ma "Kis"-t fog készíteni. Mi csak pillogtunk, és vihogtunk, hogy az a "kis" elég kis lesz-e vagy elég "nagy" nekünk, majd gondolatban készülni kezdtünk egy külsős ebédidőre. Aztán amikor nekiállt tésztát gyúrni, és közben elmesélni, hogy szállodás múltjából jön ez a francia étel, az ottani séf tarsolyából, na, akkor nagyon figyeltünk. Amikor a nagy tepsit kitöltötte szépen a tésztával, akkor már megnyugodtunk. Végül befaltuk a csodát, és azóta repertoárom része. Némileg hagyományosabb töltelékkel (cukkinis-tökös pl.) készítem, mint ez a mostani..

Most úgy álltak a csillagok, hogy kissé túlméretezett adagom lett tejberizsből.

 
Valamint kaptam birsalmát. Volt sütőtököm is. Megsütve és el nem fogyasztva persze. A birsalmát megfőztem kuktában, hogy puhuljon. Utána pucoltam, aprítottam - bele a turmixgépbe. Mellédobtam a héjától mentesített tököt is, majd némi cukrot, egy löttyintésnyi citromlevet és egy nyelet főzőrumot. (Ezek a tuti mértékegységek, hm??)

Aztán összegyúrtam a tésztát. Egy rész liszt (pl. 20 dkg), 0,5 rész margarin (pl. 10 dkg), kis langyos víz, só. Kellemesen gyúrható állagú tésztát kell kapnunk. Ilyet:

Kinyújtom, és egy kivajazott tepsit kibélelek vele úgy, hogy a tepsi oldalán is bőven legyen belőle. Nem kell visszahajtani rá, de legyen belőle oldala a quiche-nek.

Nu, eztán jön bele a töltelék. (Zöldséges változatnál úgy szoktam, hogy előbb hagymán-fokhagymán összerottyantom a zöldséget, megfűszerezem, majd főzőtejszínnel elkeverem. Ezt a kulimászt öntöm bele a tésztába.) Most azonban először a tejberizs érkezett, tetejére pedig a birsalmás-tökös massza. Előmelegített sütőben szerintem 30-40 perc alatt készresül. Nem meglepő, hogy már a tepsiből megindul a kóstolgatás:

A quiche tésztája tehát pofonegyszerű és gyors; és nem mellesleg tölthető mindennel ami eszünkbe jut: sósan és édesen is zseniális.
Itt rengeteg változatot találhattok belőle.

Almás-morzsás sütemény

Egyik leggyorsabb és legfrappánsabb vendégváró süteményem. Nyári tapasztalataim alapján mások alig egy éves csemetéje is szívesen fogyasztja - ha mást nem, hát csak az almás részét ;) Egyébként azóta a júliusi látogatás óta ígérem egy ismerősünknek, hogy fent lesz a recept itt, a blogon is. Na, most talán végre igen.
A recept egyébként Stahl Judittól jön, sok éve már, hogy tévés főzős műsorában szembejött velem, és gyorsan felírtam. Aztán kipróbáltam. Azóta csinálom. Ha eszembe jut. Nála most így van fenn az oldalon (így biztos).

Nu, akkor íme a recept:

1. lépés
Almakészlet megmosása, hámozása, kimagozása, szeletelése.

2. lépés
Almaszeletek rottyantása méretes serpenyőben, margarinon / vajon, vaníliás cukorral. EXTRÁZÁS esetén javaslataim: mazsola, dió, rum vagy bor.
Ezen művelet alatt simán el lehet rágcsálni az előbb lehántott almahéjakat egyébként. Vitamin.

3. lépés
Rottyantott alma tepsibe helyezése. Tepsi kivajazása nem szükséges, hiszen azon előkezeltük a gyümölcsöt az imént.

4. lépés
Külön keverőtálban 20 dkg liszt, 10 dkg vaj/margarin (tehát arányokat tekintve 2 adag liszthez 1 adag zsiradék) kézzel történő összedolgozása oly módon, hogy még véletlenül se legyen egynemű az állaga. Minél morzsásabb, törmelékesebb, azaz pl. smarnihoz hasonló a dolog, annál jobb. Ha valaki igényli, cukrot (~12 dkg) vagy csipet sót (is) tehet hozzá.

5. lépés
Tepsibe, a rottyantott alma tetejére oszlatni a morzsás cuccot.

6. lépés
Ezután a tepsit sütőbe toljuk, és cca. 35-45 percig sütjük a bennelevő finomságot. Akkor jó, ha sötétsárgás színű lesz a teteje. Az almának nem kell átsülnie, a tetőnek igen, de az is hamar megy.


Attól izgalmas az egész, hogy a teteje ropogós lesz, a belseje meg meleg és krémes és csupa ízes. Jó étvágyat! És köszönöm a türelmet, Judit & Julcsi! ;)

Kiwipüré

A hirtelen jött ötletek napja volt. Meg a kósza április közepe. Napok óta foglalkoztatott, hogy mit fogok adni a lányoknak napi gyümölcsadag helyett, hisz semmit nem kapok. Azaz minden van, de megfizethetetlen áron. A déligyümölcsök már kiszáradtak ilyenkor, az alma grízes, íztelen, fagyott. A banán még menne, de két nap alatt közel a duplájára ment fel az ára. Eper és cseresznye még a kanyarban sincs.
Ekkor került a szeme elé -Édesanyámnak hála- a kiwi. Potom pénzért kínálta egy zöldséges, mert valahogy igen nagy tétel került hozzá belőle. Eleinte még éretlen volt minden szem, mostanra kissé -nagyon- puhulni kezdtek. Másfél napot töprengtem, majd vettem 5 kilót. Jól megsétáltattam a rakományt a Rózsadombon, majd hazavittem őket. Tipegő -alvás helyett- boldogan segített megmosni őket. (Aztán mégis ágyba dugtam.) Amíg ő aludt, gyorsan megsütöttem első jó piskótámat, valamint héjmentesítettem azt a rengeteg gyümölcsöt, lábasba dobtam őket, összerottyantottam, citromlével és cukorral elegyítettem, majd hagytam kihűlni. Elhoztuk Fecsegőt az óvodából, összeszedtük a barátnőmet férjestül és gyerekestül, és míg a lányok és a barátnőmék játszottak egy bő húsz percet, én kivettem egy tálkányit a "kezeletlen" püréből, felkockáztam a piskótát és bevittem tesztelni a szobába. Utána befőzőcukorral tetéztem a pempőt, még egy alaposat rottyintottam rajta, majd üvegekbe töltve jól elraktároztam ezt a finom kiwit. Mire ezzel végeztem, a püré az utolsó cseppig elfogyott. A piskótából maradt még -de nem sokáig :)

Csendélet pucolás után

Kiwi a bödönben

Kiwi az üvegben

Talán ez lett a legjobb lekvárom eddig.