Tablókép óvodai ballagásra

Megmutatom, mit alkottam. Végülis nem volt bonyolult -annyira.
Vettem egy egyszerű, szerelhető képkeretet. Fecsegő egyértelmű jelzésére persze piros kerettel. Vettem még egy csomag szalvétát, jelen esetben halványkéket, amin virágmintás belsejű, nagy szív van, pálcikás buborékszéllel. Vagy mifene is ez. Na, ebből egy lapot ragasztottam a használati útmutatóra. Hova máshova, ugyebár?

Kértem fotókat a gyerekekről. Ezeket képszerkesztő programmal ("Gimp") szív alakba formáztam, majd a szíves fotókat Szövegszerkesztőben méretazonossá és nyomtatóbaráttá varázsoltam. A kész szíveket színes nyomtatóval normál* papírra nyomtattam, majd kivágtam a kész képeket, és rátettem a szalvétára. De csak azért, hogy egyenként lefotózhassam őket, mert összeragasztva ez nem lesz lehetséges. A kíváncsi szülőknek meg csak kell tudnom mutatni valamit.

Aztán félbehajtottam a szíveket, és oldalukkal egymáshoz ragasztottam őket. Száradás után a szalvétaszívre ragasztottam a mostanra lapozgatható szív-kép-sorozatot. Voilá, ennyi. 

Annyit trükköztem még, hogy a képkeret üveglapját  -mivel a lapozgatás igénye folytán előre nem tehetem- a szalvétás lap és a hátlap közé belehelyeztem a keretbe. Így két legyet ütöttem egy csapásra: eltűnt egy sérülékeny üveglap, és a képkeretet fixen tartó kapcsok sem mozgolódtak tovább olyan könnyen. 

Nem lett rossz, ugye?

az alap: képkeret, benne a szalvétaháttér

gyerekfotó mutatóba 1.

gyerekfotó mutatóba 2.

gyerekfotó mutatóba 3.

ilyen, amikor kész

 

ilyen, amikor lapozódik :)

ez pediglen az ötletadó minta

*: Azért pont a sima, normál lap a nyerő, mert amikor hajtani kell, az összes többi repedezne, töredezne a hajtás mentén és tova..

Fecsegő két hete készített rajzai

Szarvason voltunk, nagymamánál. Röpke két nap alatt -de tán egy fél délután is elég volt hozzájuk-, Fecsegő ezekkel örvendeztetett meg minket:

királylány

szüleim_szerintem

Ez egy régebbi rajza, de ahogy kommentálta Apjának, hogy mi is van rajta, háát, klassz csaj a lányom:

"Apa, ennek a képnek az a címe, hogy "Cica a csőben". Látod a cicát a csőben bal oldalt, alul?"

Tipegő szövegel 3.

Azt írtam már, hogy voltunk húsvéti készülődésen a helyi gyerekkönyvtárban? Kifújt tojást díszítettünk színes papírdarabkákkal. A tojás hurkapálcikán ült, pauszpapírba csomagolva. A papírszemcséket tapétaragasztóval vittük fel rájuk. Végül pedig zöld és sárga virágkötözőből masnit kötöttünk a tojások alá, és vékony szálakra vágtuk fel a szalagokat, hogy ezerfelé álljanak (lobogjanak).
Tipegő rém büszkén vitte hazafelé a tojást, mindenkinek megmutatva. A bemutatás így hangzott:
- Nézd! Húsvétom van!

Kavicsképek, akár húsvéti ajándéknak is

Nézegetem a blogokat -itthonit és külföldit egyaránt-, szemezgetek, válogatok, és nem tudok dönteni. Nem tudom, mire van időm, és nem tudom, minek örülnének a lányok. Az interneten ide-oda való kóválygással folytatott alapos kutatómunkával órák és napok telnek el, egyre szebbeket, jobbakat, egyszerűségükben is nagyszerűbbeket látok, és a végén elmúlik az ünnep anélkül, hogy tettem volna valamit. Abban bízom, hogy pénteken vendégek jönnek, és hátha ők is nekiállnak velünk együtt fűzért készíteni, vagy legalább megrajzolni hozzá ezt-azt, ami felismerhetőbb lesz, mintha én csinálnám ;)

Az alábbi kavicskép-sorozat őszi találmány, de most, a lányok készítmény-falát nézve igenis úgy találom, beleférhet a húsvétba. Főleg nyúl-formában.

Nem kell hozzá sok: két marék aprókavics a legközelebbi játszótérről (parkból), hobbyragasztó a boltból (mert ez színtelenre szárad), és egy A5-ös kartondarabka.

A kartont bekenjük ragasztóval, és telerakjuk kaviccsal -a kívánt forma erejéig persze. (Én eleinte kiraktam a képet az asztallapra, onnan emeltem át a kartonra.) Hagyjuk, hogy megszáradjon a ragasztó. Aztán elajándékozzuk az elfogult nagyszülőknek. Vagy kitesszük a falunkra.
Gyors és nem szokványos (még).

  

  

Mit kaptam Mikulásra?

Mi mást? Egy sipkát. Bizony, Mikulás egyik csákóját. Örökbe. Már, ha bírja addig.
S hogy hogy csinálta ezt azAnyja? Majdnem teljes titokban.
Beszerzett a sarki hobbyboltból egy lepedőnyi méretű vörös kartont, néhányszáz "vatta-pompom"-ot, gumis cérnát, és egy zacskónyi hungarocell-hópelyhet. Aztán a konyha egy üres és tiszta sarkában kiterítette a kartont, ráskiccelt kb. 8 csákót, majd kivágta őket.

Ezután térbelivé alakítás következett, majd tíz perc szünet: azAnyja ugyanis megivott egy pohár teát. Felvidultunk. Ekkor előkapta a hobbyragasztót, és másfél perc alatt 1-1 vattapompom-ot biggyesztett minden csákó tetejére, majd ugyanennyi idő alatt felhelyezte a hópelyheket és a használathoz nélkülözhetetlen, méretre vágott gumis cérnákat is egy-egy gyors duplacsomóval. Telerakta a konyhaasztalt az elkészült csákókkal, és ellágyult tekintettel méregettük mai művét. Na ugye, hogy született művészek vagyunk?!

Szerintetek van még olyan ismerősünk, aki nem kapott belőle?