Idénykaja

Ha már kapni karalábét, ne hagyjuk ki. Lehet belőle főzeléket, levest, töltött karalábét készíteni, vagy, egyszerűen meg lehet enni nyersen. Nos, ez esetben sen kell nélkülöznünk a töltött karalábé-feelinget. Ugyanis ott vannak még a levelei. S bár nem vagyunk görögök, azért a göngyölési-mániánk még lehet jól fejlett :)

Az elkészítése nem bonyolult. Fogunk némi darált húst, kis rizst, hagymát, fokhagymát, fűszereket (só, bors, kakukkfű, koriander, borókabogyó, majoranna, curry, bazsalikom, kapor, köménymag -kinek mi tetszik, és mit szokott alkalmazni) ízlés szerint.
Ezeket összedolgozzuk 1 vagy 2 tojással, majd a masszából golyókat formázunk. Vagy hengereket. Ami könnyebb.
A kész bogyókat belebugyoláljuk a karalábé megmosott leveleibe. A bugyolálás végén a levél kiálló részeit betömködjük, a csomagocskákat pedig felhalmozzuk egy lábasban. Ha marad a levélen felül is hús, akkor belőlük csupasz golyócskákat formázunk, és a rakás tetejére tesszük. Vízzel vagy hús- vagy zöldséglével felöntjük a gombócokat, és megfőzzük.

Szerintem hamarabb fő készre, mint a töltött káposzta. És kicsit másféle ízvilágot is hoz - savanykászöldlevélízt :))

még a fazékban, főzés előtt

gyermeknek szervírozva, házi grissinivel

Rizses-tökös-birsalmás quiche

Na ilyet ömlesztést is ritkán csinálok. Pedig lehetne. Maradék mindig van.

Egy régi kolléganőmtől tanultam quiche-t csinálni. Mert az úgy volt, hogy a munkahelyünkön volt konyha, és szabad volt bárkinek főznie a 4-5 fős gárdára. Sőt, javallott volt. Arra most nem emlékszem, hogy heti vagy havi váltásban míveltük-e ezt. Tán inkább havi... Szóval egy reggel megjelent a kolléganőm egy csomag liszttel, 2 kockamargarinnal, egy kilós mexikói salátaalappal, meg egy doboz főzőtejszínnel, és közölte, ma "Kis"-t fog készíteni. Mi csak pillogtunk, és vihogtunk, hogy az a "kis" elég kis lesz-e vagy elég "nagy" nekünk, majd gondolatban készülni kezdtünk egy külsős ebédidőre. Aztán amikor nekiállt tésztát gyúrni, és közben elmesélni, hogy szállodás múltjából jön ez a francia étel, az ottani séf tarsolyából, na, akkor nagyon figyeltünk. Amikor a nagy tepsit kitöltötte szépen a tésztával, akkor már megnyugodtunk. Végül befaltuk a csodát, és azóta repertoárom része. Némileg hagyományosabb töltelékkel (cukkinis-tökös pl.) készítem, mint ez a mostani..

Most úgy álltak a csillagok, hogy kissé túlméretezett adagom lett tejberizsből.

 
Valamint kaptam birsalmát. Volt sütőtököm is. Megsütve és el nem fogyasztva persze. A birsalmát megfőztem kuktában, hogy puhuljon. Utána pucoltam, aprítottam - bele a turmixgépbe. Mellédobtam a héjától mentesített tököt is, majd némi cukrot, egy löttyintésnyi citromlevet és egy nyelet főzőrumot. (Ezek a tuti mértékegységek, hm??)

Aztán összegyúrtam a tésztát. Egy rész liszt (pl. 20 dkg), 0,5 rész margarin (pl. 10 dkg), kis langyos víz, só. Kellemesen gyúrható állagú tésztát kell kapnunk. Ilyet:

Kinyújtom, és egy kivajazott tepsit kibélelek vele úgy, hogy a tepsi oldalán is bőven legyen belőle. Nem kell visszahajtani rá, de legyen belőle oldala a quiche-nek.

Nu, eztán jön bele a töltelék. (Zöldséges változatnál úgy szoktam, hogy előbb hagymán-fokhagymán összerottyantom a zöldséget, megfűszerezem, majd főzőtejszínnel elkeverem. Ezt a kulimászt öntöm bele a tésztába.) Most azonban először a tejberizs érkezett, tetejére pedig a birsalmás-tökös massza. Előmelegített sütőben szerintem 30-40 perc alatt készresül. Nem meglepő, hogy már a tepsiből megindul a kóstolgatás:

A quiche tésztája tehát pofonegyszerű és gyors; és nem mellesleg tölthető mindennel ami eszünkbe jut: sósan és édesen is zseniális.
Itt rengeteg változatot találhattok belőle.

Nagyanyám zöldborsólevese

Hát igen. Imádtam. Pedig semmi kacifántosság nem volt benne. Csak zsenge zöldborsó, zsenge fehérrépa, petrezselyem és pici cukor. Áttesztő lében úsztak a borsószemek, és olyan hajszálvékony szál fehérrépát azóta is elvétve, ha találok. Hétvégén kaptunk egy jó adag, frissen szedett zöldborsót, és rögtön készült belőle ilyen leves is. Hátha idén végre megkedvelik az én lányaim is. Meg azért is, mert ahonnan kaptuk, ott éppen friss zöldségekből főtt levessel kínáltak minket, és Tipegő tömte magába a zöldborsót belőle. A ház népe csak neki kurkászta őket a fazékból vagy tíz percig, míg a kisasszony jól lakott.

 A leves itthon répa nélkül készült, pici cukor mellé lehelletnyi bors és só is került. Két nap alatt nagy vidáman be is kanalaztam. Szeretek nosztalgiázni, na.
Ők meg ették a sült krumplit...