Szakácsoknak való - 3. rész

S hogy mi készült még a tökből? Hááát, lekvár. A mennyiség és az idő rövidsége, valamint a teljes-tökutálat megelőzése okán. A kreativitás és próbálkozás és llatfertőzés okán pedig "sült alma" lekvár.
Hogyan lett? A maradék két hordólábasnyi (!!) tököt nézegetve jött az 5let. Az egyik lábasnyi adagba belevágtam két szép nagy almát. Alapos főzés után adagonként átengedtem őket a turmixgépen.

Visszatöltöttem a pempőt a lábasba. Két zacskó vaníliáscukrot és némi főzőrumot kevertem hozzá -jobb híján. Meg cukrot és befőzőcukrot. Egy rottyantás, és mehetett a pempő, bocsánat, a lekvár az üvegekbe.

Remélem, sokáig ellesznek a kamrában.

Szakácsoknak való - 2. rész

Nu, akkor jól bemutatom, mi lett a tengernyi tökből.
Először is elkészült a tökös lecsó tökfőzelékkel -csak miután elfogyott a tökös palócleves. Erről nincs képem. Majd a következő fagyasztó-robbanáskor lesz, jó?
Aztán készült egy ipari adag tök-kuglóf. Na, erről már van képem.
A receptet egy jóbarátnénktól kaptuk sok éve, amikor egy ópusztaszeri tanyán irgalmatlan méretű, mégis zsenge cukkinik teremtek, több nyáron át. (emlékeztek még rá, Körtécskék?)
A recept pofonegyszerű. Így szól:
30 dkg cukkini, reszelve
4db egész tojás
18 dkg cukor
20 dkg vaj (olvasztva) /vagy olaj
10 dkg dió / mogyoró / mandula
40 dkg liszt
3 teáskanál fahéj
só
1 zacskó sütőpor

Az elkészítés is ilyen gyors (újabban már dagasztógép nélkül is megy a dolog, csupán egy evőkanál van a kezemben...) Tojást, cukrot, vajat, diót, reszelt cukkinit (tököt ugyebár), fahéjat, sót, lisztet, sütőport egymással összevegyítünk, azaz habosra keverünk.

Sütőformát kikenjük (én újabban az olaj után grízzel öntöm ki a formát), masszát beleöntjük, előmelegített sütőben kb. 190 fokon, kb. 1 órát sütjük.

Kuglófformában különösen szép lesz. Ugye?

Habcsók

Tudom, már vízkereszt is elmúlt (éppen tegnap), de ezt azért még feltétlen le szeretném írni.
Szóval az úgy volt, hogy december 21-én rohangáltam szerte-körbe a "közvetlen környéken", hogy mindent befejezzek, és elégedett Jézuskánéként üljek szeretett családom körében Szenteste /Szentreggel... -újabb történet. majd egyszer.../. Aztán az egyik balkanyarnál egyenest belerohantam egy gyerekkori -nyaralásról ismert- ismerősömbe, aki ragyogó szemekkel tolta kislányát a babakocsiban. A kocsi csomagtartója színig-színig pakolva... Első közös kérdésünk nem is szólhatott másképp: "Karácsonyra?"
Nos, ez az ifjú anyuka adta ilyen hirtelenjében az ötletet, hogy mi is kerüljön újdonságként a fára. Természetesen az általunk ott és akkor "retro" jelzővel megbélyegzett HABCSÓK. Mert hogy az mindkettőnk gyerekkorában volt a fán. És imádtuk. Nézni. Megenni már akkor se bírtuk. De neki most eszébe jutott, és arra gondolt, miért is ne lehetne a kislányának is habcsók a karácsonyfán. Retro-fa. Gyönyörű fa. Gyerekkori álom-karácsonyfa.
Mivel a habcsók pontos lelőhelyét is megadta, nyargaltam oda. Két lépéssel a cukrászda előtt egy másik ismerős anyukába botlottam, aki uticélom hallván szintén ragyogó szemekkel mondta, hogy ők már hetekkel ezelőtt megvették a fél készletet az ominózus termékből.
Szóval akkor retro vagy sem?

Megmondom: nem. Menő dolog. Volt. Fecsegő és Tipegő rajongtak a habcsókokért, minden nap fogdosni akarták, játszani akartak velük, bele is harapdáltak, de az ízük nem győzte meg őket sem. Madárlátta édességként került az 5-ből 4 Édesapa tányérjára..
Szerintem jó volt így :)