Az angol elegancia

Fecsegő ült a konyhaasztalnál, és evett. Komótosan, elegánsan, mint egy igazi hölgy. Minden mozdulata végtelen eleganciát sugárzott ezen estén. Megrágott minden falatot, majd nagy komolyan és megfontoltan lenyelte őket, mindet, az utolsó falatig. Akkor megdermedt egy röpke pillanatra, nagyra nyitotta a szemeit, szája alá kapta a jobb kezét, és így szólt:
- PÖK!
És elegánsan, mint egy angol Lady, a tenyerébe köpte a délutánra éppen hogy meglazult fogát.

Ezzel 8-ra emelkedett a kihullott tejfogak száma a kis piros dobozkában.
A kis lady meg vígan körbeugrálta a lakást. Négyszer is. :)

A fogtündér viselt dolgai

Nagy fogzásaink közepette muszáj elmesélnem egy másik hölgy kalandját is a fogtündérrel. Előbb írtam, hogy mi nem vezettük be ezt a kalandot - nem vágytam erre több okból sem. Leginkább a folytonos ajándékozás miatt sem - azt szeretném, hogy még tíz év múlva is tudjon örülni egy ajándéknak. Másrészt azért sem, mert emeletes ágyon alszanak a lányok, és szerintem nem poén, ha a kicsi nyakába zubog éjjel a nagy meglepetése felülről...

Szóval, a másik hölgy, akinek kalandja van, egy dadus. A Kicsi óvodájából.

Történt egyszer, hogy délután, amikor mentünk volna ki az épületből, szembejött velünk. Takarított. Amikor meglátta a lányokat, őszinte, nagy örömre nyílt a szája. Kedvesen beszélt az ismerős kicsi lányhoz, és módfelett örült a nagyobbiknak (is). A két lánynak elnyílt a szája. A Kicsi hangosan, a Nagy halkan és óvatosan közölte, hogy "Anya! Ennek a néninek nincsen foga!!" Én szépen elsüllyedtem, még akkor is, ha tudtam, hogy ilyen aprócska bakik bármikor előfordulhatnak, még gondos nevelés ellenére is... A dadusnak viszont szeme se rebbent. Csak a mosolya lett még fényesebb. A szeme csillogni kezdett, miközben egészen közel hajolt a lányokhoz. Úgy nézett ki, mint aki valami különleges titkot akar megosztani velük. Azt is tette. Azóta is imádom érte. A titkos mondandó ugyanis így hangzott:
"-Valóban nincs fogam, lányok. Tudjátok, jött a fogtündér, és mindet elvitte. De a túróba is, MÉG EGYET SEM HOZOTT VISSZA!!!"

Fogpótlás

Muszáj leírnom, hogy megint hullanak. Mármint a fogacskák. Múlt hétvégén gyors egymásutánban kettőt is elpakoltunk a piros dobozkába. Egy héttel előttük meg egyet. Ezt, és a hétvégi másodikat szerencse övezte - rosszkor pottyantak.

Az első egy orvosi vizit után -köhögött szegénykém, mármint a nagylány-, a nyílt utcán. egy kisebb köhhintést követően landolt a nagylány tenyerében. -> IGEN, sikerült megtanulnia, hogy a kezünket a szájunk elé tesszük köhögéskor. DE NEM, most nem ezért tette oda. Már az orvosi rendelőbe induláskor odatette, mert nagyon kiállt a foga a szájából, de kihúzni nem engedte. Ő tudta, hogy nem akarja elveszíteni a fogacskáját. és NEM, nem hoz érte semmit a fogtündér. Ezt a bájos angolszász (?) szokást mi -én- nem vezettük be...
Szóval így mentünk, így lett megvizsgálva őladysége, és így indultunk onnan haza is. EZÉRT landolt pont a tenyerében a foga...

A következőt a Svábhegyen pottyantotta, a kisebbikért az óvodába menet. Nedves volt a járda, épp eső után voltunk, ő meg toporgott a nedvességen, hogy a megálló száraz részén nyomot -talpat- hagyjon. A harmadik toporgástól zúgott ki a foga. Elkapta a levegőben. Utána annyira felszabadult volt, hogy a velünk egy légtérben várakozó elegáns fiatalember is velünk lelkesedett és gratulált is neki :)  Ő meg 10 perc viharos tánc után enni kért, és végre tudott is :))

A harmadik fogacska uszkve 2 órával ezután lazult meg, majd szűk 30 óra múlva kint is volt. Nagymamai paprikába harapott, majd jajgatott. Nem fájt, nem azért. Hanem mert nem találta a szájában a fogát. Tudtuk, biztosan tudtuk, hogy na, ezt most tényleg lenyelte. Hát nem. Két jajgatás között megfogta a paprikáját, és erőteljesen fejreállította. Illetve csumára. És láss csodát! Hangos koppanással pattant az asztalra az elveszettnek hitt fogacska.. Így hát ez is megvan, benne pihen az piros dobozkában :)

A nagylány meg boldogan meséli minden ismerősnek, hogy hogyan is esett ki a foga, és hogy hogyan is jött rá, hogy hol keresse..

Mondjuk, azt se kellene kifelejtenem, hogy azóta megint reszelve esszük az almát és a répát is. De lassan, ha így haladunk, a tejbegrízt is...

Fog kontra köröm = 0:1

Igen - igen. ma este kiesett Fecsegő első tejfoga. De csak második lett a nagy versenyben. A jobb kéz kisujjának körme lett a befutó.
Sebaj, a második fogacska is lötyög.
Talán, remélem, ezek mégis többen lesznek ki- és elpotyogósak nála (is), mint a körmök....

Az a mozgó fog

Még mindig nem potyog. És két hete már csak nem is téma, hogy mozogna... Ha mégis rákérdezek, hogy mi van vele, Fecsegő egész este toszigálja a nyelvével, amit pedig rossz nézni. Úgyhogy nem is kérdezem.. Ki fog egyáltalán esni, vagy vaklárma volt és tényleg csak beütötte valahova az állát?

Lötyögős

Hát ez is elérkezett.
Fecsegő titokzatos képpel érkezett ma haza az óvodából. Már a hazaúton is tett egy utalást Apjának arra nézve, hogy majd itthon valamit el fog mondani, valamit, aminek hallatán nagyon meg fogunk lepődni, és aminek nagyon fogunk örülni.
Itthon ezt aztán majdnem elfelejtette. Apja célirányos jelzésére felcsillant a szeme, majd így szólt:
- Ó!
Hamiskás mosollyal és ragyogó arccal folytatta:
- Attól lesztek boldogok, hogy elmondom: Mozog az egyik fogam!

Apja tényleg boldog lett. Én meg zavarba jöttem. Hát ilyen hamar eljött ez (is)? De hiszen még csak 5 éves!?!? Huhh. És inkább megkönnyeztem.
Fecsegő viszont egész este 5 centivel a föld fölött járt mérhetetlen boldogságában. Mert végre neki is ki fog esni az első foga - amivel jó erős középmezőnyben végez áll a Majori Rózsaszínek vegyescsoportjában :))