Spiró György: Idill

Ismeritek? Én eddig nem ismertem. Egy kedves ismerősöm viszont igen, és nagyon kereste ma tegnapelőtt reggel. Hát itt is megmutatom. Tetszik. Nektek is?

Idill

Nagy nehezen fölkelti a gyereket, viszi a karjában a fürdőszobába megpisiltetni. Én a paplan alatt fekszem a jó melegben. A gyerek berohan a fürdőszobából, rám mászik, aztán becsusszan a paplan alá. Lábammal megcsiklandozom a lábát, visszacsiklandoz, röhögünk. Ő bejön a fürdőszobából, megpróbálja a gyereket kicsalogatni a paplan alól, nem megy könnyen. Minden rokonszenvem a kölyöké, én se mennék szívesen iskolába. Öltözteti, a gyerek közben ugrál az ágyon, be nem áll a szája.

Ő fölteszi a kávét, a gyerek rohangál a szobája és az étkező között, most már nekem is föl kell kelnem. Amíg a gyerek az étkezőben filozofál tovább, gyorsan felöltözöm, majd beténfergek hozzájuk. A gyerek totojázva pakol a táskájába. Ő megkér, segítsek már a gyereknek összekészíteni a táskát. Silabizálom az órarendet, keresgélek az étkezőasztalon és a könyvespolcon széthányt könyvek és munkafüzetek között. Nagyon szégyellném, ha nem kerülne minden a táskába.

Kész a kávé. A gyerek szörpöt kér. Mellette ülök, szürcsölöm a kávét, a gyerek nagyon magyarázza az iskolát, közben a könyökével kilöttyinti a bögréből a szörpöt. Ő bent szaladgál, a gyerek szemüvegét keresi, és közben a saját táskáját pakolja. Halkan figyelmeztetem a srácot, hogy kilötykölte a szörpöt. A gyerek hoz valami szalvétát, kicsit radírozza vele a terítőt, megtette a magáét. Ő bejön a megtalált szemüveggel, látja a csöndes összeesküvést, elneveti magát.

Öt perc múlva nyolc, nem győzöm sürgetni őket, de mindketten keresnek még valamit, végre lerohanunk a lépcsőn, ki a kertbe, ki a kertkapun, bevágjuk magunkat a kocsiba, most a gyerek ül az első ülésen, ő száll ki hamarabb. Vágtatok a reggeli hegyoldalban. Fékezek. A gyerek kiugrik a kocsiból, szalad be a kapun. Még van három perce. Nem késett el hála istennek.

Ő előreül a gyerek helyére. Jó nagy gázt adok, most már ő ne késsen el. A hegyoldalban kocsi kocsi hátán, dugó van, szembe süt az őszi nap, negyedórán belül be kéne érnie. Morgok, amiért későn indultunk. Visszamorog. Ezzel indul a játék, amit szeretünk. Gyűlölködés, szellemeskedésbe csomagolva. Fojtott feszültség. Kurta, bántó vakkantások. Én nem bírom tovább, rá nézek, és kitör belőlem a nevetés. Boldogan nevet ő is. Jól játszottunk. Jól tudjuk ezt csinálni. Értünk hozzá mind a ketten.

Negyed után két perccel rakom ki a szűk mellékutcában, rohan be a kapun. Nem késett sokat.

A hídon Pest irányában még hosszú kocsisor, de Buda felé alig van forgalom, mehetek szabadon. Egyszerre észreveszem, hogy összeszorítom a fogaimat és csikorgatom őket. Eszembe jut: éjszaka ugyanígy csikorgatta a fogait álmában.

Nézem a szembejövő kocsisort. Nemrég még ott voltunk közöttük. Tíz perce talán.

Ilyen lehet a család, mint volt ma reggel.

Ilyesmi lehet.

A kisírás az "Álmodtam Neked!" című esszégyűjteményben található...

Ezévi első

Ezévi -elég megkésett- első bejegyzésünk következik.
Itt vagyunk. Megvagyunk. Nőttünk. Fejlődtünk. Oda- és vissza is. Mind a négyen. Jó, mi?

Méhcsípés

Fecsegőt szombat délután megcsípte egy méh. A közeli lakópark nyitott, füves parkjában ténfergett Bori barátnőjével, míg Tipegő Bori húgával, Orsival csatangolt egy kicsit másfelé. Mindkét trupp egyidős két lányból áll egyébként. Muris. (Le vagyunk maradva, a másik társaság bővebb egy majdnem 6 hónapos Zsófival :), aki előttünk hevert az utipokrócán és nem érdekelték a füvek...) No de vissza az eredeti történethez :))
Szóval fura egy idő volt, töppedt meleg, néhány felhőkupac a kék égen, ezeket megszégyenítő dörgéshalmok, és hétágra sütő nap. Jobb ötlet híján, észrevéve a frissen kibújt lóhere-virágokat, azt találtam mondani, hogy ha szednek egy-egy nagy kupacot belőle, mind a négy lánynak fonok egy gyűrűt (dörgések zavarkeltése okán csak rövid program...). Ezért kujtorogtak a fűben egyedül párosan. És ezenközben lépett rá egy szegény szárnyas mézgyűjtőre Fecsegő. Mindkét lány felsikított volt, és egyszerre kezdtek rohanni hozzánk vissza, egyformán baljós arccal. Eleinte vihogni volt kedvem, hogy mennyire egyformák. De látva, hogy Fecsegő tényleg nagyon ki van bukva, és már zokog, nem tettem. El nem tudtam képzelni, mi történhetett.
- Anyaaa!! Valami csíp! Megcsípett! Fáájjj! Szorít!! Jahhahajj! -
Akkor már kezdett derengeni nekünk, felnőtteknek a dolog. Fecsegőt azonnal az ölembe vettem, és már emelte is szegény a pórul járt talpat. A lúdtalpából még ott meredezett egy kis, barnás fullánk. (Kristálytiszta ügy - gondoltam- probléma eltalálva, ez darázscsípés. Aznap este óta tudom, hogy ha a fullánk letörik, és benne marad a csípés helyén, akkor az méhcsípés.) Gyorsan kihúztam a fullánkot. Megmutattam a lányoknak. Bori -anyai sugallatra- már nyújtotta is az ivóvizes palackját, hogy legyen mivel hűtenem a szúrást. Közben rettegve nézte, mi történik a barátnőjével. Még egyikőjüket se csípte meg se méh, se darázs. Meghatódtam. Nagyon.
De nekem sokkalta jobb ötletem volt. Lazán kihúztam a hátizsákom zippzárját, és elővettem egy üvegcse Levendula illóolajat. Alaposan megöntöztem vele Fecsegő egész fél lábfejét kétszer is, aztán vártunk. Biztos, ami biztos alapon előkotortam a másik zsebből még egy fiola Apis Mellifica (=Méhpempő) 15 CH nevű csodabogyót, és 5 golyóval megfejeltem a levendulát. Fecsegő szépen elszopogatta a bogyókat, és lassan megnyugodott. A kombó -mindenki csodálatára- remekül bevált. A csípés kipirosodott, a pír szétterült, a közepe halványsárga maradt, de szinte be sem dagadt.
Mire a lányok félig megettek egy kis zacskónyi kölesgolyót, a csípett láb is használhatóvá szelídült. A csípés helye még ma is látszik, de fél órával az esemény után elmúlt a fájdalom, a feszítés, minden-de-minden nyűg, és azóta sem jött vissza egyik sem.
A gyűrűk természetesen elkészültek. A vihar is megvárt mindent. Fektetés után fél órával robbant ki, és mosott el -szó szerint- mindent...

Kutyakeksz

Észrevettem, megtaláltam, kétszer is elolvastam, és tudtam, ha itt lesz a szarvasi nagymama, együtt megcsináljuk a lányokkal. Mármint Virág blogján a kutyakekszet. Így is lett. Talán nem lett annyira szép, mint az övéi, de kelendőnek kelendőek lettek. Még a cukorbeteg családtagok is kaphattak belőle, mert rájuk is gondol(tam)tunk. :) Szerencsére. Jó érzés volt. Készíteni is, illatot fogni is, kínálni is, adni is. Köszönöm a receptet és az ötletet, kedves Virág, ezúton is!

 

Ja, majd elfeledtem: mi franciadrazséval operáltunk a szemeknél, és apró ezüst-arany tortadekor-golyókkal a szeplőknél.

a drazsé, a pillangó és a flancos gyöngyök kék kupakos üvegcséje

 

a szeplős szekció

A "napocska" viszont Tipegő saját ötlete volt, és meg is kreálta, mire rájöttünk, mint magyaráz. Elképesztő babalélek :)

Tipegő napocskája

Tetovált lányok

Hónap elején vendégségben voltunk. Ott kaptunk két hóembert. Azóta ülnek nagy boldogan a lányok karján, így:

Csak le kellett húzni az átlátszó lapot a hóemberről, majd képes felével lefelé rátenni a kiszemelt felkarra. Aztán nedves vattával / ruhával / szivaccsal megsimogatni a felületet, majd lehúzni a már izgő-mozgó hátlapot. Végül két percet várni a felület teljes száradására, hogy még véletlenül se kenődjön el a vidám hóember.
Roppant egyszerű volt és roppant tartós is. Nagyon köszönjük :))

A fürdőkádból érkezett

Tegnap este épp mosogatok a konyhában, pakolom rendbe a helységet vacsora után, miközben száll felém a lányok vidám zsivaja a fürdőkádból. Arra ugyan nem emlékszem, hány és milyen típusú lényt vittek magukkal a vízbe, de egyszer csak ezt hallom Fecsegőtől:
- Tipegő, ne! Nee! Jaj! Most belehullott a zuhadékba a Tied! Ejj!" -

(Szerény értelmi képességeim szerint zuhadék = zuhatag + szakadék...)

Azt hittem, megúsztuk

Tegnap kora este sétáltunk. Egész nap borús volt az ég, dörgött is rendesen. Délután előmerészkedtünk, és szemerkélő esőben mégis útra keltünk. Aztán az eső elállt, a nap is sütött kicsit, így megálltunk a kerületi művelődési ház előtt bóklászni. Illetve pancsolni. Az épület előtt széles sétálóutca van, járólapok közül előtörő szökőkúttal. Minden gyerek kedvence. Valószínűleg itt esett is az eső délben, mert eléggé tócsás volt minden. De nem volt hideg. Ezért szandál és zokni le, nadrágok és szoknyák aranyosan felfogva, és kezdődhetett a rohanás. Fel és alá. Nem akartam sokáig maradni, mert mégis csak esteledett már, de Tipegő még "tiszteletkört" tett az épület melleti füves-bokros részen (milyen szerencse, hogy sok helyen van kutyagumi-gyűjtő itten), úgyhogy bőven ki lehetett élvezni a dolgot. Miután takarodót fújtam, Fecsegő felült az egyik kőpadra lábat szárítani. Tipegő is erősen tipegett oda, és én már éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy nagyobb kaland nélkül megúsztuk a mai vizezést (is), mikor egy lépéssel a kőpad előtt kicsi Tipegő megcsúszott és hatalmas lendülettel eltűnt a legeslegnagyobb pocsolyában. Ezen annyira meghökkentünk mindketten, hogy mire kikaptam belőle, még a szökőkút ottani vége is megöntözte szegényt, úgyhogy teljes ruhacsere lett a buli vége. A lányok nem akadtak fenn a dolgon, de én csak most jövök rá, hogy a nagy izgalomban még nevetni is elfelejtettem(tünk).. Milyen kár!

Veszélyes vigyor

Magnélküli görögdinnye

Vettetek már ilyet?
Sokszor láttam már a boltokban csücsülni ilyen szövegű matricával dekorált dinnyét. Eddig kiröhögtem. Most, hogy a lányok ipari mennyiségben falják a görögdinnyét, a magot meg nekem kell kipiszkálnom belőle, vettem egyet. Kipróbálni. Tudományos céllal. Hát ilyen:

Ízre semmivel sem volt másabb, mint egy jó, ámde magos verzió. Ez is hamar elfogyott. De legalább a lapos fehér magféleségekkel alaposan megtornáztattam magam :)

Tipegő szövegel 8.

Este van. Rokonlátogatásból érkeztünk haza kissé koszosan. Mi már tisztán, ropogós pizsamában feszítünk, Apa még zuhanyzik. A két lány egymás mellett áll a fürdőszoba ajtajában, és lenyűgözve figyelik a manővert. Tipegő -teljes átszellemüléssel így szól hirtelen:
- Apa! Te olyan nagy vagy!

Tejbegríz, a sziú nagyfőnök

Igen. Mi is szeretjük. Ők kakaóval, én most inkább pirosgyümölcs-pempővel. És Ti?

Tigrist simogattunk

Tudtatok róla, hogy van Abonyban is állatkert? És arról, hogy május eleje óta lehet tigrist simogatni? Három kislány érkezett az állatkertbe, idén április 12-én születtek, és minden nap 11 és 15 órakor lehet velük barátkozni a kifutójukban?
Pedig így van. A pávák szabadon sétálnak, és Buborék, a víziló-gyerek is tüneményes. Látogassátok meg Ti is őket!

Fecsegő két hete készített rajzai

Szarvason voltunk, nagymamánál. Röpke két nap alatt -de tán egy fél délután is elég volt hozzájuk-, Fecsegő ezekkel örvendeztetett meg minket:

királylány

szüleim_szerintem

Ez egy régebbi rajza, de ahogy kommentálta Apjának, hogy mi is van rajta, háát, klassz csaj a lányom:

"Apa, ennek a képnek az a címe, hogy "Cica a csőben". Látod a cicát a csőben bal oldalt, alul?"

A legokosabb

Fecsegő tegnapelőtt, elalvás előtti félálmában bizalmas közlést intézett felém:
- Anya, szerintem Apa a legokosabb ember a világon!"

Tipegő szövegel 7.

Apa késő délután Ghymest szeretett volna hallgatni. Be is kapcsolta a számítógép zenedobozát. A lányok közben Kisvakondos és két adag állatképes játékkockával bolondoztak. Amint felcsendült a zene, Tipegő füle meredezni kezdett a hang irányába. A második akkordnál eldobta a kezéből a kockákat, a zene ütemére harmonikázó lábacskákkal felállt (pont, mint Balu mackó a Dzsungel könyvében, ott, ahol az ősi romok majomtanyájára érkeznek Bagirával, és Maugli szöktetésére kéne haditervet kieszelniük, de ehelyett -vagy pont eközben- szegényt teljesen magával ragadja a vérpezsdítő zene), és közben így szólt:
- Zene szól. ZENE szól! Kérem a szoknyámat! Táncolnom kell! SÜRGŐSEN TÁNCOLNOM KELL! -

Így lett. A család összes nőneműje sürgősen nagyestélyibe bújt, és irgalmatlan nagyot táncolt. Remek péntek este.

Fog kontra köröm = 0:1

Igen - igen. ma este kiesett Fecsegő első tejfoga. De csak második lett a nagy versenyben. A jobb kéz kisujjának körme lett a befutó.
Sebaj, a második fogacska is lötyög.
Talán, remélem, ezek mégis többen lesznek ki- és elpotyogósak nála (is), mint a körmök....

Szobatisztaságunk

Tipegő éppen szobatisztaságot gyakorol. Vagy legalábbis én így hiszem.
A minap is -végre másodszor, így két hónap után- szólt, hogy bilizni szeretne. Először is meglepődtem. Merthogy mindig csak az esemény után szokott szólni ("Anya! Piszittem.") Másodszor meg rohantam, mint a csík, hogy időben odaérjek a mobileszközzel, hátha tényleg nem vaklárma a dolog. Tipegő angyali mosollyal lehuppant a bilire, és nyomni kezdett. Mikor láttam az eredmény megindulását, őszinte megkönnyebbüléssel és hatalmas ovációval adtam másodszülöttem tudomására örömöm. Ömlengésem közepetáján Fecsegő így szólt halkan:
- Nem nagy ügy. Én is szoktam. -

Ha újra itt a nyár ...

... És meleg az idő ...
Na, mit is csinálunk (csináltunk) akkor? Megmutatom:

Apa bankettre megy

Ma óvoda után lementünk az óvodához közeli játszótérre, hátha jó lesz. Jó is lett. Hatalmas sár-dagonyázás volt egy órán át, háát, elég lucskosan értünk haza. Na jó, már reggel is volt belőle egy kis baki...
Otthon még éppen elcsíptük Apát, aki az érettségik végeztével bankettre volt hivatalos. Ezért rituális fürdőt vett, kicsinosítottta magát, és félig készen elő is bújt a fürdőszobából. Fecsegő rögtön meg is jegyezte:
- Apa! Azért nehogy alsónadrágban menj az étterembe! -

Ha Apa pancsolást ígért a teraszon, de ...

... az időjárás nem volt kegyes, a Lányok akkor sem estek kétségbe. Fecsegő azonnal kitalált egy remek alternatív megoldást, megtervezett és megszervezett mindent, Tipegő meg örömmel csatlakozott a kivitelezéshez és máris készen várta első vendégeit a "Hegyvidéki Legrózsaszínebb Wellness Klub".  Már csak a koktél hiányzik a kezükből, meg a mosoly az arcukról... biztos kimerültek a nagy locspocs-ban, mire beértem ;)

az a kék valami a hátuk mögött a kiságy matraca...