Akkor most én vicceltem, Anya?

Az úgy volt, hogy szokásos esti programunk a fürdés. Ezt megelőzően mindkét lány tiszteletkört tesz a mellékhelységben (is). Tegnap sem volt ez másként. Fecsegő indította a kört. Rövid pihengetés után kifejezte, hogy többre ő ma nem képes. Két szóban kifejeztük, mi szülők, az ezzel kapcsolatos ellenérzésünket. Meglepő módon és meglepően rövid időn belül ezek után Fecsegő igenis képes volt többre. Na de, szerencsére van még egy lányunk, hasonlóan jó képességekkel. Most ő következett. Nagy körülményesen bevonult, ahogy csak ő tud. Szintén melegedett egy keveset, majd ő is kifejtette, hogy most ő sem képes semmire. Mire is jóképességű jóédesanyja szép szabatosan kifejtette, hogy ezt már a nagytestvér is eljátszotta ma, és már -nem furcsa mód- neki sem jött be a dolog. Úgyhogy másik poént várunk Tipegőtől.  Közben oda is pislantottam a kislányomra és a környékére, és meghökkenve láttam, hogy képességei igenis kiteltek. Érdeklődő kérdésemre, mely az "alant kialakult nagy helyzet" tisztázását hivatott volt megtenni, így felelt:
- Nahát, Anya! Nahát! És akkor most most én vicceltem, Anya, ugye??"

Orvosi (felül)vizsgálatra várva

Szó szerint felül vártuk a doktornőt. Az orvosi rendelő ablakában...

egy mosolygós himlős, és egy bátortalan lázas

vajon katicát találtak, vagy komoly dolgokról beszélnek?

Az angol elegancia

Fecsegő ült a konyhaasztalnál, és evett. Komótosan, elegánsan, mint egy igazi hölgy. Minden mozdulata végtelen eleganciát sugárzott ezen estén. Megrágott minden falatot, majd nagy komolyan és megfontoltan lenyelte őket, mindet, az utolsó falatig. Akkor megdermedt egy röpke pillanatra, nagyra nyitotta a szemeit, szája alá kapta a jobb kezét, és így szólt:
- PÖK!
És elegánsan, mint egy angol Lady, a tenyerébe köpte a délutánra éppen hogy meglazult fogát.

Ezzel 8-ra emelkedett a kihullott tejfogak száma a kis piros dobozkában.
A kis lady meg vígan körbeugrálta a lakást. Négyszer is. :)

Egy átlagos vasárnap délelőtt

Egy átlagos vasárnap délelőtt nálunk is úgy zajlik, mint másoknál. Illetve majdnem. Erre is volt már példa, de nem tegnap.
Merthogy a hálóing levételekor különös dolgokat találtam Tipegő testén. Pirosakat, sokat, hólyagosokat, viszketőeket. Első ijedelmem után előkaptam Dr. Spock meggunhatatlan klasszikusát, majd reggeli helyett felhívtuk a Gyerekorvosi Ügyeletet (igen, mi jóérzésű szülők vagyunk, nem akartuk a saját gyerekorvos vasárnapi hajnalát is elcseszni..). Udvarias érdeklődésünkre a telefon túlvégén egy hang -majdnem udvariasan- így felelt:
"- Igen, szóbeli közlésük alapján ez valóban bárányhimlő. Nem, ne hozzák be, véletlenül se. Nem, mi sem fogunk kimenni. Ráér ezt holnap a személyes gyerekorvossal megnézetni."

Bravó. Ezért megérte telefonálni. Ezúton is köszönöm ezt a kedves és bátorító hozzáállást. Két sikertelen kísérlet* után kénytelenek leszünk végre beletörődni, hogy nem a beteg gyerekeknek találták ki a Gyerekorvosi Ügyeleteket. De ha nem nekik, akkor kiknek?!?

Végülis szerintünk is egyértelműen himlő, de azért jól esett, amikor
- az orvos, majd
- a védőnő, majd
- az anyukám, majd
- a szomszédja, és
- az apukám is
mást és mást mondott, hogy mit is csináljunk a pöttyökkel most és azonnal, hogy ne maradjon heg utánuk, és hogy Tipegőn maradjon még ép bőrfelület a sok vakarózás ellenére is...

"Azt hiszem, átugráltak a pöttyök a ruhámról énrám, Anya!"

Aztán feltűnt, hogy Fecsegőnek meleg a feje. Lázas. Nem gyengén. És nem értem, miért és honnan. Mert pöttye nincs. Még...

Azóta lehiggadtam. És tényleg átlagos vasárnapot tartottunk. Töröltünk minden fontos és kevésbé fontos programot és a munkámat is erről a vasárnapról, valamint a következő három hétről (is). A lányok filmeket néztek és néznek, asztali csocsózunk, babázunk, mosunk, teregetünk, főzőcskézünk, mosogatunk, pakolunk és rengeteget olvasunk. Még ebéd előtti sziesztázásra is jut időnk - legalábbis a lányoknak :)

Ebéd előtti szieszta kétlány-módra

*Az első próbálkozásunk Fecsegő 4 napos korában volt. Steril szemgyulladással hoztuk el a kórházból. (Nota bene: normális, gyakori probléma születés után, mert szemcseppet kap, hogy ne gyulladjon be a szeme élete első pillanataiban.. Erre kap némi huzatot a Csecsemészeten, vagy egyszerűen csak allergiás lesz rá a gyermek, pl. Tehát nem ismeretlen tünet.) Mire hazaértünk, nem tudta kinyitni a szemét. Egészen befelé fordult a szemhéja már, mert a Csecsemőosztályon nem merték kezelni. Én meg -még- nem tudtam, hogy egyszerűen kamillás borogatásos vattával kell törülgetni, és 2 óra alatt meggyógyul... Akkor ezért kértünk segítséget. Elismerem, Húsvét volt. Elismerem, türelmetlenek voltunk és bénák, és telefonoztunk. De akkor sem gondoltam, hogy újszülöttel bárhova is el kéne mennem otthonról. Örültem volna, ha az orvos méltóztatik eljönni mihozzánk. Vagy legalább szóban segít. Sem-sem. Akkor sem, most sem... Pedig tegnap még Húsvét sem volt. Legalábbis kis hazánkban nem :)

Mai napi kánikula margójára

Azt olvastam éjjel, ma nem lesz eső. Ellenben szép napsütés, és 5 fokkal melegebb idő várható, mint eddig. Klassz. Fecsegőék tanyalátogatásra mentek ma az óvodával.
- Előre megfontolt szándékkal a kisebb csomaggá gyűrhető, talán esőálló széldzsekijét adtam vele reggel..
- A lila bőr strapacipőjét reggelre kinőtte. Így a kevéssé vízálló, de legalább lábtartó strapacipőjével indult útnak.

Most kinézek az ablakon a reggeli sötétségre, és látom, hogy esik. Pazar.

Kiegészítésképpen:
S hogy Fecsegő hogy érezte magát a Tanyán? Jól. Nem áztak el kicsit sem - az esőkabát meg jót pihent az óvodában...
S hogy idén mi tetszett neki a legjobban: Hát ő:

Két gyerekzsúr tanulságai

Tegnapelőtt zsúrban voltak a lányok. Ugyanott. Együtt. Fecsegő csoporttársáéknál, ahol szintén két lány alkot egy "királylány-képzőt", édesanyjuk kedves szavaival élve :).  Ebbe a zsúrba csak és csupa lányokat hívtak meg. Köztük Tipegőt is. 
Én egy hétig azt hittem, Tipegő lesz  legkisebb. Rágódtam is eleget, hogy legyek-e annyira bátor, hogy nem maradok velük. Kár volt.. Ők már nagyok -legalábbis ehhez-, el kéne hinnem végre. 
Másrészt meg úgy adódott, hogy jött még egy parányi kishúg, aki a leggyorsabb beépülő lett. Mindenki legnagyobb gyönyörűségére, és édesanyja legnagyobb csodálkozására..Ő vette le először a cipőcskéit, és ő tűnt el a gyerekszoba játékosdobozaiban is legelőször... Mire értük mentünk, senkit sem ismertünk meg. Királylányok, tündérek és pillangók hada fogadott minket, talpig csillogó sminkben. Hát igen, mondták, hogy királylányképző :))
Na szóval, vissza a történethez:

Úgy jöttünk el tegnap este a zsúrból, hogy mindkét lánynak fülig ért a szája. Tipegő csak mosolygott, Fecsegő viszont mesélt is:
- Jó volt a zsúr, Fecsegő?
- Igen.
- Jobb volt, mint a Tied?
- Igen, Anya. Sokkal jobb. Mert tudod, itt sokkal jobbak voltak a feladatok, mint nálunk. Sokkal jobban figyelt a dolgokra minden gyerek, és a felnőttek sokkal ügyesebbek voltak, mint Ti, Anya. Sokkal jobb volt a torta, a pogácsa, az innivaló, az ajándékok és még a hely is sokkal levegősebb és nagyobb volt, mint nálunk, úgyhogy jövőre én is éppen ilyen születésnapi zsúrt szeretnék kérni. Legyél szíves megoldani, kéééérlek!!
- Huhh.. Igen, Fecsegő. Rajta leszek...

A harmadik fogacska

Kiesett a harmadik fogacska is. Február 10-én, egy heti kemény várakozás után. Eddigre már ugyanis aggódtunk, egy ínyszál tartotta magát hetek óta. Ott lifegett szegénynek a foga, kifelé és felfelé, mint egy jobb bölcsességfog. Csak míg az hátul van, ez itt mindenki szeme előtt ferdült felfele. Egész napos piszkálgatás jutott neki osztályrészül (a helyének azóta is... kifogyhatatlan izgalmak forrása - kifér-e még rajta a szívószál, a ropi, a répa, a kukoricaszem, stb.) Nekem meg az ideg, hogy ez mit hoz oda magával... Meghozta. Lekamilláztuk. Megárnikáztuk homeopátiás bogyóval. Ártani biztos nem ártott ;)

Itt még fityeg

Itt már szellőzik

Nyaraltunk

a kedvenc tavunk és a kedvenc hattyúink

Igen, nyaraltunk. Még régebben. Augusztus közepén. Nem mentünk messzire, inkább közelre. Jó volt. Semmi extra nem történt, a lányok délelőtt és délután is játszhattak a velük -majdnem- egykorúakkal. Amitől ez különleges volt, az az volt, hogy

• a többi szülő sem akart folyton extra programokat a gyerekeiknek, hagyták, hadd élvezzék a helyi galeri-létet ők is;
• a helyi gyerekek -pár 2-3 éves, egy 6 éves, négy 9 éves és három 13éves- időről időre önszántukból és örömmel jöttek a nyaralók közé, és boldogan "infantilizálódtak vissza" pár évet magukhoz képest, azaz boldogan és önfeledten tudtak homokvárat építeni és homokszakácskodni és hintán csücsülni, ha úgy esett (nem beszélve arról, hogy közben velünk, szülőkkel is szívesen beszélgettek az őket érdeklő komolyabb, néha egészen felnőttes dolgokról is);
• és ugyanezen idősebbek szívesen és nagy türelemmel fociztak vagy pingpongoztak vagy frizbiztek együtt ugyanezen kicsikkel is, bármikor. Példamutató, meglepő és nagyon klassz dolog volt.

Szerencsére nagyobb ...

... és kisebb macskák is szép számmal akadtak

Ami extra program volt, az az első közös családi biciklizés volt. S bár még nem jutottunk messzire vele, még nem hódítottuk meg a Velencei hegység semelyik csúcsát, de egészen rendkívüli élményt adott a közös tekerés közös érzete.

(Nota bene: Tipegő még csak ült, nem tekert.)

A másik extra az volt, hogy Fecsegő elkezdett segéd-dolgok nélkül, egyedül úszni a mélyvízben. Egészen pontosan mondhatni, hogy siklásból indult a dolog, mert Apjával éppen pont látták ezt egy másik Anyuka-gyerek párostól, és Apja kapva kapott az alkalmon, és rávette Fecsegőt, hogy próbálják ki. Akkora sikerélménye volt benne Fecsegőnek - abba sem akarta hagyni.
Apja elsétált a medence falától 3 tempónyira, megfordult és kinyújtotta Fecsegő felé a kezét. Fecsegő vett egy nagy levegőt, betette a fejét a vízbe, és elrugaszkodott. Odaért. Aztán vissza, a medence falához. Aztán újra, újra és újra, oda és vissza. És csak küldte egyre távolabb az Apját, és úszott, úszott. Most a 6-7 tempónál tartunk. Az vet gátat a produkciónak, hogy fel kell jönni levegőt venni, és utána még nem sikerül visszatérni a ritmusba. Kutyaúszik még, de már próbálgatja használni a mellúszás kéztempóját, azaz "szívecskézik" -babaúszási szaktudományunk egyik szavával élve. Nagy kaland. Vajon lesz folytatása év közben is?
(Azért medencei körülmények voltak, mert a tó még hideg volt, a gyerekmedence pedig egy vízfrissítést követően még a tónál is fagyosabb állapotban leledzett, így egyedül a nagymedence enyhébb vize maradt félórás tobzódásaink színhelye... Szerencsére.)

Tipegő úszóleckéje

 

Barbi -egy hozzánk hasonlóan vendégkislány- és Fecsegő lábmunkája

Tipegő végre belenőtt a fa futóbiciklijébe, leér a lába, és olyan légies repüléssel száguldozik, hogy komoly légzési nehézségeim támadnak, ha látom.

Fecsegővel elkezdtem pingpongozni is. Jobb egy kisebb betonasztalnál kezdeni, a hagyományos pingpongasztal ugyanis még zavaróan nagy. Viszont ott jobban tudom kezelni, ha visszaüti a labdát - profikat megszégyenítő csavartat és ászt üt már most a nagylányom. A fal adta ilyenkor a másodikat ;)

Hát ennyi. Azt hiszem. Meglátogattuk még a Gárdonyi Rönkvárat, és megtaláltuk a hazai fagyizók -szerintem- legjobbikát is, Agárdon. Ezekről írnék külön is. Remélem, fogok is.

Gárdonyi Rönkvár - kívülről semmi extra ...

... na de alulról ?!?

Egyébként meg innen kell a dolgok  a Rönkvár mélyére nézni, tudtátok?

A rajzolás nagymestere (?)

Tegnap történt. Apa ült a számítógép előtt, rajzolni tanító oldalt / kisfilmet keresett. Többféle verzió után egy dühös rovarnál kötött ki. Mire nekikezdett volna megrajzolni, a fürdésből érkező Fecsegő landolt a térdén. Jól megnézte, mit csinál Apja, majd -hosszú karja sokáig elér- simán kinyúlt jobbra, előhúzott a dossziéból egy üres lapot magának, vett egy tollat is, és nekilátott ő is megrajzolni a lényt, pont úgy, ahogy azt az imént Felmenőjétől látta.

itt a "dög"

Fecsegő alkot

a végeredmény

Első próbálkozása a látvány utáni rajzzal. Szerintünk zseniális.

Méhcsípés

Fecsegőt szombat délután megcsípte egy méh. A közeli lakópark nyitott, füves parkjában ténfergett Bori barátnőjével, míg Tipegő Bori húgával, Orsival csatangolt egy kicsit másfelé. Mindkét trupp egyidős két lányból áll egyébként. Muris. (Le vagyunk maradva, a másik társaság bővebb egy majdnem 6 hónapos Zsófival :), aki előttünk hevert az utipokrócán és nem érdekelték a füvek...) No de vissza az eredeti történethez :))
Szóval fura egy idő volt, töppedt meleg, néhány felhőkupac a kék égen, ezeket megszégyenítő dörgéshalmok, és hétágra sütő nap. Jobb ötlet híján, észrevéve a frissen kibújt lóhere-virágokat, azt találtam mondani, hogy ha szednek egy-egy nagy kupacot belőle, mind a négy lánynak fonok egy gyűrűt (dörgések zavarkeltése okán csak rövid program...). Ezért kujtorogtak a fűben egyedül párosan. És ezenközben lépett rá egy szegény szárnyas mézgyűjtőre Fecsegő. Mindkét lány felsikított volt, és egyszerre kezdtek rohanni hozzánk vissza, egyformán baljós arccal. Eleinte vihogni volt kedvem, hogy mennyire egyformák. De látva, hogy Fecsegő tényleg nagyon ki van bukva, és már zokog, nem tettem. El nem tudtam képzelni, mi történhetett.
- Anyaaa!! Valami csíp! Megcsípett! Fáájjj! Szorít!! Jahhahajj! -
Akkor már kezdett derengeni nekünk, felnőtteknek a dolog. Fecsegőt azonnal az ölembe vettem, és már emelte is szegény a pórul járt talpat. A lúdtalpából még ott meredezett egy kis, barnás fullánk. (Kristálytiszta ügy - gondoltam- probléma eltalálva, ez darázscsípés. Aznap este óta tudom, hogy ha a fullánk letörik, és benne marad a csípés helyén, akkor az méhcsípés.) Gyorsan kihúztam a fullánkot. Megmutattam a lányoknak. Bori -anyai sugallatra- már nyújtotta is az ivóvizes palackját, hogy legyen mivel hűtenem a szúrást. Közben rettegve nézte, mi történik a barátnőjével. Még egyikőjüket se csípte meg se méh, se darázs. Meghatódtam. Nagyon.
De nekem sokkalta jobb ötletem volt. Lazán kihúztam a hátizsákom zippzárját, és elővettem egy üvegcse Levendula illóolajat. Alaposan megöntöztem vele Fecsegő egész fél lábfejét kétszer is, aztán vártunk. Biztos, ami biztos alapon előkotortam a másik zsebből még egy fiola Apis Mellifica (=Méhpempő) 15 CH nevű csodabogyót, és 5 golyóval megfejeltem a levendulát. Fecsegő szépen elszopogatta a bogyókat, és lassan megnyugodott. A kombó -mindenki csodálatára- remekül bevált. A csípés kipirosodott, a pír szétterült, a közepe halványsárga maradt, de szinte be sem dagadt.
Mire a lányok félig megettek egy kis zacskónyi kölesgolyót, a csípett láb is használhatóvá szelídült. A csípés helye még ma is látszik, de fél órával az esemény után elmúlt a fájdalom, a feszítés, minden-de-minden nyűg, és azóta sem jött vissza egyik sem.
A gyűrűk természetesen elkészültek. A vihar is megvárt mindent. Fektetés után fél órával robbant ki, és mosott el -szó szerint- mindent...

Kutyakeksz

Észrevettem, megtaláltam, kétszer is elolvastam, és tudtam, ha itt lesz a szarvasi nagymama, együtt megcsináljuk a lányokkal. Mármint Virág blogján a kutyakekszet. Így is lett. Talán nem lett annyira szép, mint az övéi, de kelendőnek kelendőek lettek. Még a cukorbeteg családtagok is kaphattak belőle, mert rájuk is gondol(tam)tunk. :) Szerencsére. Jó érzés volt. Készíteni is, illatot fogni is, kínálni is, adni is. Köszönöm a receptet és az ötletet, kedves Virág, ezúton is!

 

Ja, majd elfeledtem: mi franciadrazséval operáltunk a szemeknél, és apró ezüst-arany tortadekor-golyókkal a szeplőknél.

a drazsé, a pillangó és a flancos gyöngyök kék kupakos üvegcséje

 

a szeplős szekció

A "napocska" viszont Tipegő saját ötlete volt, és meg is kreálta, mire rájöttünk, mint magyaráz. Elképesztő babalélek :)

Tipegő napocskája

Tetovált lányok

Hónap elején vendégségben voltunk. Ott kaptunk két hóembert. Azóta ülnek nagy boldogan a lányok karján, így:

Csak le kellett húzni az átlátszó lapot a hóemberről, majd képes felével lefelé rátenni a kiszemelt felkarra. Aztán nedves vattával / ruhával / szivaccsal megsimogatni a felületet, majd lehúzni a már izgő-mozgó hátlapot. Végül két percet várni a felület teljes száradására, hogy még véletlenül se kenődjön el a vidám hóember.
Roppant egyszerű volt és roppant tartós is. Nagyon köszönjük :))

A fürdőkádból érkezett

Tegnap este épp mosogatok a konyhában, pakolom rendbe a helységet vacsora után, miközben száll felém a lányok vidám zsivaja a fürdőkádból. Arra ugyan nem emlékszem, hány és milyen típusú lényt vittek magukkal a vízbe, de egyszer csak ezt hallom Fecsegőtől:
- Tipegő, ne! Nee! Jaj! Most belehullott a zuhadékba a Tied! Ejj!" -

(Szerény értelmi képességeim szerint zuhadék = zuhatag + szakadék...)

Azt hittem, megúsztuk

Tegnap kora este sétáltunk. Egész nap borús volt az ég, dörgött is rendesen. Délután előmerészkedtünk, és szemerkélő esőben mégis útra keltünk. Aztán az eső elállt, a nap is sütött kicsit, így megálltunk a kerületi művelődési ház előtt bóklászni. Illetve pancsolni. Az épület előtt széles sétálóutca van, járólapok közül előtörő szökőkúttal. Minden gyerek kedvence. Valószínűleg itt esett is az eső délben, mert eléggé tócsás volt minden. De nem volt hideg. Ezért szandál és zokni le, nadrágok és szoknyák aranyosan felfogva, és kezdődhetett a rohanás. Fel és alá. Nem akartam sokáig maradni, mert mégis csak esteledett már, de Tipegő még "tiszteletkört" tett az épület melleti füves-bokros részen (milyen szerencse, hogy sok helyen van kutyagumi-gyűjtő itten), úgyhogy bőven ki lehetett élvezni a dolgot. Miután takarodót fújtam, Fecsegő felült az egyik kőpadra lábat szárítani. Tipegő is erősen tipegett oda, és én már éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy nagyobb kaland nélkül megúsztuk a mai vizezést (is), mikor egy lépéssel a kőpad előtt kicsi Tipegő megcsúszott és hatalmas lendülettel eltűnt a legeslegnagyobb pocsolyában. Ezen annyira meghökkentünk mindketten, hogy mire kikaptam belőle, még a szökőkút ottani vége is megöntözte szegényt, úgyhogy teljes ruhacsere lett a buli vége. A lányok nem akadtak fenn a dolgon, de én csak most jövök rá, hogy a nagy izgalomban még nevetni is elfelejtettem(tünk).. Milyen kár!

Tigrist simogattunk

Tudtatok róla, hogy van Abonyban is állatkert? És arról, hogy május eleje óta lehet tigrist simogatni? Három kislány érkezett az állatkertbe, idén április 12-én születtek, és minden nap 11 és 15 órakor lehet velük barátkozni a kifutójukban?
Pedig így van. A pávák szabadon sétálnak, és Buborék, a víziló-gyerek is tüneményes. Látogassátok meg Ti is őket!

Fecsegő két hete készített rajzai

Szarvason voltunk, nagymamánál. Röpke két nap alatt -de tán egy fél délután is elég volt hozzájuk-, Fecsegő ezekkel örvendeztetett meg minket:

királylány

szüleim_szerintem

Ez egy régebbi rajza, de ahogy kommentálta Apjának, hogy mi is van rajta, háát, klassz csaj a lányom:

"Apa, ennek a képnek az a címe, hogy "Cica a csőben". Látod a cicát a csőben bal oldalt, alul?"

A legokosabb

Fecsegő tegnapelőtt, elalvás előtti félálmában bizalmas közlést intézett felém:
- Anya, szerintem Apa a legokosabb ember a világon!"

Fog kontra köröm = 0:1

Igen - igen. ma este kiesett Fecsegő első tejfoga. De csak második lett a nagy versenyben. A jobb kéz kisujjának körme lett a befutó.
Sebaj, a második fogacska is lötyög.
Talán, remélem, ezek mégis többen lesznek ki- és elpotyogósak nála (is), mint a körmök....

Rajzolok 2.

Még mindig nagyon szeretek rajzolni. Állatokat, hercegnőket, gyümölcsfákat, házikókat, erdőket fákkal és madarakkal és nyulakkal. Van úgy, hogy Apának rajzolok:

Van úgy, hogy csak saját kedvemért:

Van úgy, hogy Anyának:

És van úgy, hogy Tipegőnek, igazi meglepetésként, csupa lilát:

Klassz mindegyik, ugye?

Szobatisztaságunk

Tipegő éppen szobatisztaságot gyakorol. Vagy legalábbis én így hiszem.
A minap is -végre másodszor, így két hónap után- szólt, hogy bilizni szeretne. Először is meglepődtem. Merthogy mindig csak az esemény után szokott szólni ("Anya! Piszittem.") Másodszor meg rohantam, mint a csík, hogy időben odaérjek a mobileszközzel, hátha tényleg nem vaklárma a dolog. Tipegő angyali mosollyal lehuppant a bilire, és nyomni kezdett. Mikor láttam az eredmény megindulását, őszinte megkönnyebbüléssel és hatalmas ovációval adtam másodszülöttem tudomására örömöm. Ömlengésem közepetáján Fecsegő így szólt halkan:
- Nem nagy ügy. Én is szoktam. -