A következő címkéjű bejegyzések mutatása: víz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: víz. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 12., szerda

Árvizi vizes

Igen, gondolkodtam én is a dolgon. Mármint a "Katasztrófa-turizmus" mibenlétén, és hogy szabad-e ebben nekünk is részt venni. Arra jutottam, hogy igen. Nevelő célzattal igen. Hogy megértsék a lányaim, miért is szól minden mostani nap az "árvíz"-ről, ami számukra még semmit sem mond. Szeretném, ha tudnák, értenék, hogy miért jön létre, mivel jár, és ez kinek miért és mekkora és meddig tartó baj. Vagy nem baj. (Emlékszünk még a fáraók földjére, ugye, ahol ettől és nagyságától függött egy egész birodalom ennivalója??) Szóval, alapozni akartam.






még így is van élet :)

Ahol jobb pontosabb képeket találtok az áradásról:
http://fecsegotipego.blogspot.hu/2013/06/ahol-csak-70-nel-szabad-menni.html
http://gyereketeto.blogspot.hu/2013/06/katasztrofaturizmus-napos-budapesti-seta.html

Ahol tényleg jobb képeket találtok még ennél is:
http://hvg.hu/nagyitas/20130611_Arviz_delen__Nagyitasfotogaleria#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_6_11





2013. május 31., péntek

Murphy. És az ő törvényei.

Mert ő jobban tudja - én meg még mindig nem akarok hinni benne. Ha hittem volna, ma nem lenne izomlázam :)

Mit csinál az ember, ha vízszerelőt vár? Háát, gyorsan bedob a szaki érkezése előtt egy kádkilépőt és egy rongyszőnyeget a mosógépbe. Hisz lemegy a legbonyibb mosás is 5 perc alatt! Mire várnék? Hátha utána nem lesz víz?? Aztán kajabál a gyerek kézmosás közben befelé, hogy "Anya! Baj van! Fut ki a hab a mosógépből és tele vele a fürdőszoba!! Anyaaa! Gyereee!"
Én meg rohanok. Mosógép teteje felnyomva, tényleg úgy habzik a fürdőszoba mint a pattogatottkukorica-készítő gépezet plexifala belülről, amikor buzog lefelé a friss kukorica a fenti pattogtatóizéből.
Sűrűn mormolom a szitkokat mindenkire, miközben törlöm lapátolom fel a habáradatot mindenhonnan.

Aztán lecsapom a gép tetejét, és újraindul a mosás.

Fél óra alatt 4x ismételtem meg ezt a műveletet. Közben mindannyiszor láttam magam előtt a szerelőt (jó 50-es, baseballsapkás, 2 méteres, hórihorgas, szófukar, de remek szakember), ahogy térden csúszik és pörög a helységben "szerelés" címszó alatt. Meg úgyis, hogy megérkezvén laza mozdulattal besiklik a fürdőszoba átellenes végébe, a mosdó alá, háromba hajtva... Na, akkor nem bírtam röhögni..

Mire sikerült kimosatnom a cuccosból ezt a rahedli habot, konkrétan remegtem. Dühös, aggódó, szégyenkező, hisztis, "mérkellettebbebelefognom-mindenbajomvan" lény voltam.

Megúsztam. Csak kicsit volt vizes a kő, mire megjött az ember. Nem csúszott be hárombahajtva a mosdó alá, még csak meg sem csúszott. És húsz perc alatt helyretette a berohadt csapot, úgyhogy már nem áll bokáig vízben a fürdőszoba... És már azt is tudom, hogy az új és tökéletes olasz vízóra és a hozzá tartozó plomba egy kalap vacak, mert bár számolni tudja a m3-eket, de miatta ütközésig zárni a központi vízcsapot lehetetlen. Legalábbis vízszerelői erőnlét és hatalmas harapófogó nélkül... merthogy mi azt hittük, elzártuk a főcsappal a vizet, de a víz ezt nem érezte, és bátran folyt tovább...

2012. július 30., hétfő

Ezt láttátok már?

A hónap eleji kánikulában láttam először, azóta meg még kétszer, hogy a volt Moszkva téren (Széll Kálmán tér) ilyeneket osztogatnak egy hatalmas kamionból.
Meg kell mondjam, kedves gesztus, szép és egyszerű desing, és még egy külföldi is meg tudja érteni, mi van benne. De, kérdem én, tényleg kell erre költeni, tényleg erre kell költeni a nem levőből? Sok év kánikula sem tudott még minket, embereket arra szoktatni, hogy hordjunk magunkkal egy kis palacknyi vizet? Elég sajnálatos, ha nem.








2012. július 27., péntek

Azt hittem, megúsztuk

Tegnap kora este sétáltunk. Egész nap borús volt az ég, dörgött is rendesen. Délután előmerészkedtünk, és szemerkélő esőben mégis útra keltünk. Aztán az eső elállt, a nap is sütött kicsit, így megálltunk a kerületi művelődési ház előtt bóklászni. Illetve pancsolni. Az épület előtt széles sétálóutca van, járólapok közül előtörő szökőkúttal. Minden gyerek kedvence. Valószínűleg itt esett is az eső délben, mert eléggé tócsás volt minden. De nem volt hideg. Ezért szandál és zokni le, nadrágok és szoknyák aranyosan felfogva, és kezdődhetett a rohanás. Fel és alá. Nem akartam sokáig maradni, mert mégis csak esteledett már, de Tipegő még "tiszteletkört" tett az épület melleti füves-bokros részen (milyen szerencse, hogy sok helyen van kutyagumi-gyűjtő itten), úgyhogy bőven ki lehetett élvezni a dolgot. Miután takarodót fújtam, Fecsegő felült az egyik kőpadra lábat szárítani. Tipegő is erősen tipegett oda, és én már éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy nagyobb kaland nélkül megúsztuk a mai vizezést (is), mikor egy lépéssel a kőpad előtt kicsi Tipegő megcsúszott és hatalmas lendülettel eltűnt a legeslegnagyobb pocsolyában. Ezen annyira meghökkentünk mindketten, hogy mire kikaptam belőle, még a szökőkút ottani vége is megöntözte szegényt, úgyhogy teljes ruhacsere lett a buli vége. A lányok nem akadtak fenn a dolgon, de én csak most jövök rá, hogy a nagy izgalomban még nevetni is elfelejtettem(tünk).. Milyen kár!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...