Hát igen. Imádtam. Pedig semmi kacifántosság nem volt benne. Csak zsenge zöldborsó, zsenge fehérrépa, petrezselyem és pici cukor. Áttesztő lében úsztak a borsószemek, és olyan hajszálvékony szál fehérrépát azóta is elvétve, ha találok. Hétvégén kaptunk egy jó adag, frissen szedett zöldborsót, és rögtön készült belőle ilyen leves is. Hátha idén végre megkedvelik az én lányaim is. Meg azért is, mert ahonnan kaptuk, ott éppen friss zöldségekből főtt levessel kínáltak minket, és Tipegő tömte magába a zöldborsót belőle. A ház népe csak neki kurkászta őket a fazékból vagy tíz percig, míg a kisasszony jól lakott.
A leves itthon répa nélkül készült, pici cukor mellé lehelletnyi bors és só is került. Két nap alatt nagy vidáman be is kanalaztam. Szeretek nosztalgiázni, na.
Ők meg ették a sült krumplit...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nosztalgia. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. június 25., hétfő
2012. május 14., hétfő
Apai sirámok I.
Így érez(ett) Apa két és fél éve az akkor két és fél éves Fecsegőről:
"Nem játszik egyedül sosem! Miért nem?"
Így érez Apa a most két és fél éves Tipegőről:
"Csak egyedül játszik. Miért?"
"Nem játszik egyedül sosem! Miért nem?"
Így érez Apa a most két és fél éves Tipegőről:
"Csak egyedül játszik. Miért?"
2011. december 19., hétfő
Villamosok villamosa
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


