2012. július 30., hétfő

Ezt láttátok már?

A hónap eleji kánikulában láttam először, azóta meg még kétszer, hogy a volt Moszkva téren (Széll Kálmán tér) ilyeneket osztogatnak egy hatalmas kamionból.
Meg kell mondjam, kedves gesztus, szép és egyszerű desing, és még egy külföldi is meg tudja érteni, mi van benne. De, kérdem én, tényleg kell erre költeni, tényleg erre kell költeni a nem levőből? Sok év kánikula sem tudott még minket, embereket arra szoktatni, hogy hordjunk magunkkal egy kis palacknyi vizet? Elég sajnálatos, ha nem.








2012. július 29., vasárnap

Tetovált lányok

Hónap elején vendégségben voltunk. Ott kaptunk két hóembert. Azóta ülnek nagy boldogan a lányok karján, így:




Csak le kellett húzni az átlátszó lapot a hóemberről, majd képes felével lefelé rátenni a kiszemelt felkarra. Aztán nedves vattával / ruhával / szivaccsal megsimogatni a felületet, majd lehúzni a már izgő-mozgó hátlapot. Végül két percet várni a felület teljes száradására, hogy még véletlenül se kenődjön el a vidám hóember.
Roppant egyszerű volt és roppant tartós is. Nagyon köszönjük :))

2012. július 28., szombat

A tudomány mai állása

3 évvel ezelőtt -babaúszás mellékzöngéjeként- hatalmas adag porcsirózsa-magot gyűjtöttem. Szigorúan fehéret és sötét narancssárgát. Mert fehérre mindig is vágytam, a narancssárga viszont idei -veszélyes- kedvencem lett minden virágból.
Tudniillik, hogy gyerekkoromban mindig volt porcsinrózsánk, és bármilyen magot is kaptunk volt belőle bárkitől, valamilyen oknál fogva csak és kizárólag sárga virágunk nyílt belőle. Mindig csak sárga.
Na most, gondoltam. Gondosan külön zsebkendőben szedtem a fehér és a naracssárga virágú növények magjait. Gondosan el is csomagoltam, fel is címkéztem őket.
Tavaly pedig elültettem a fehéreket. Sárga virágaim lettek. A magjaik a saját földbe visszahullottak. Idén tavasszal a lányok átgereblyézték a láda földjét, majd öntöztem jónmagam, a lányok és az eső is jómaga. Két hete van rajta virág, eleddig 5 darabka. S hogy milyen színű? Megmutatom.





De nem értem. Volt, aki azt mondta, hogy a fehér és a narancssárga keresztezéséből evidens, hogy sárga lesz. De nem kereszteztem őket, kérem! Én nem. Most sem. Akkor miért?!?


Szerkesztői kiegészítés így egy hónappal később:
 IGENIS, VAN MÁR NARANCSSÁRGA VIRÁGOM IS! JUHHÉÉ!!!





A fürdőkádból érkezett

Tegnap este épp mosogatok a konyhában, pakolom rendbe a helységet vacsora után, miközben száll felém a lányok vidám zsivaja a fürdőkádból. Arra ugyan nem emlékszem, hány és milyen típusú lényt vittek magukkal a vízbe, de egyszer csak ezt hallom Fecsegőtől:
- Tipegő, ne! Nee! Jaj! Most belehullott a zuhadékba a Tied! Ejj!" -

(Szerény értelmi képességeim szerint zuhadék = zuhatag + szakadék...)

2012. július 27., péntek

Azt hittem, megúsztuk

Tegnap kora este sétáltunk. Egész nap borús volt az ég, dörgött is rendesen. Délután előmerészkedtünk, és szemerkélő esőben mégis útra keltünk. Aztán az eső elállt, a nap is sütött kicsit, így megálltunk a kerületi művelődési ház előtt bóklászni. Illetve pancsolni. Az épület előtt széles sétálóutca van, járólapok közül előtörő szökőkúttal. Minden gyerek kedvence. Valószínűleg itt esett is az eső délben, mert eléggé tócsás volt minden. De nem volt hideg. Ezért szandál és zokni le, nadrágok és szoknyák aranyosan felfogva, és kezdődhetett a rohanás. Fel és alá. Nem akartam sokáig maradni, mert mégis csak esteledett már, de Tipegő még "tiszteletkört" tett az épület melleti füves-bokros részen (milyen szerencse, hogy sok helyen van kutyagumi-gyűjtő itten), úgyhogy bőven ki lehetett élvezni a dolgot. Miután takarodót fújtam, Fecsegő felült az egyik kőpadra lábat szárítani. Tipegő is erősen tipegett oda, és én már éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy nagyobb kaland nélkül megúsztuk a mai vizezést (is), mikor egy lépéssel a kőpad előtt kicsi Tipegő megcsúszott és hatalmas lendülettel eltűnt a legeslegnagyobb pocsolyában. Ezen annyira meghökkentünk mindketten, hogy mire kikaptam belőle, még a szökőkút ottani vége is megöntözte szegényt, úgyhogy teljes ruhacsere lett a buli vége. A lányok nem akadtak fenn a dolgon, de én csak most jövök rá, hogy a nagy izgalomban még nevetni is elfelejtettem(tünk).. Milyen kár!

Veszélyes vigyor


2012. július 25., szerda

Magnélküli görögdinnye

Vettetek már ilyet?
Sokszor láttam már a boltokban csücsülni ilyen szövegű matricával dekorált dinnyét. Eddig kiröhögtem. Most, hogy a lányok ipari mennyiségben falják a görögdinnyét, a magot meg nekem kell kipiszkálnom belőle, vettem egyet. Kipróbálni. Tudományos céllal. Hát ilyen:


Ízre semmivel sem volt másabb, mint egy jó, ámde magos verzió. Ez is hamar elfogyott. De legalább a lapos fehér magféleségekkel alaposan megtornáztattam magam :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...