Kavicsképek, akár húsvéti ajándéknak is

Nézegetem a blogokat -itthonit és külföldit egyaránt-, szemezgetek, válogatok, és nem tudok dönteni. Nem tudom, mire van időm, és nem tudom, minek örülnének a lányok. Az interneten ide-oda való kóválygással folytatott alapos kutatómunkával órák és napok telnek el, egyre szebbeket, jobbakat, egyszerűségükben is nagyszerűbbeket látok, és a végén elmúlik az ünnep anélkül, hogy tettem volna valamit. Abban bízom, hogy pénteken vendégek jönnek, és hátha ők is nekiállnak velünk együtt fűzért készíteni, vagy legalább megrajzolni hozzá ezt-azt, ami felismerhetőbb lesz, mintha én csinálnám ;)

Az alábbi kavicskép-sorozat őszi találmány, de most, a lányok készítmény-falát nézve igenis úgy találom, beleférhet a húsvétba. Főleg nyúl-formában.

Nem kell hozzá sok: két marék aprókavics a legközelebbi játszótérről (parkból), hobbyragasztó a boltból (mert ez színtelenre szárad), és egy A5-ös kartondarabka.

A kartont bekenjük ragasztóval, és telerakjuk kaviccsal -a kívánt forma erejéig persze. (Én eleinte kiraktam a képet az asztallapra, onnan emeltem át a kartonra.) Hagyjuk, hogy megszáradjon a ragasztó. Aztán elajándékozzuk az elfogult nagyszülőknek. Vagy kitesszük a falunkra.
Gyors és nem szokványos (még).

  

  

Ezt megírom

hogy lássátok, nem csak én tudok mellébeszélni :)

Ma Apa fürdetett minket. Ez jó, mert igen sok kacagással jár. És sose lehet tudni, hogy lesz-e fogmosás, vagy nem. De most nem ezért írok. Hanem azért, mert fürdés végén Apa kiemelte a kádból Tipegőt, kirázta belőle a vizet, lerakta a gumiszőnyegre, betekerte a keze ügyébe kerülő első köntösbe, és éppen felszólította volna, hogy vegyen papucsot, mikor Tipegő kétségbeesve így szólt:
- Apa! Ez Fecsegőjé, nem a Tijemé! -
Ettől én is kétségbeestem, de aztán minden rendbe jött. A köntös átkerült Rám, Húgot pedig Apa után Anya is nagyon megölelte. A legjobb az volt benne, hogy Anya engem is megölelt :)

Ezt mondom

Az történt, hogy még javában vacsoráztam, mikor Apa felpattant az asztal mellől, és így szólt:
- Megyek, és megeresztem a fürdővizet a lányoknak, jó? -
- Ne, még ne! - vágtam rá rögtön.
- Miért? Már nem eszel! - felelte Apa.
- Dehogynem. Eszem, mint a gőz! - tiltakoztam.
Na, azóta is fel vagyok háborodva ...

Tilos megtiltani engem

Sziasztok!
Képzeljétek, újabban nemigen alszom déli aluszt. Inkább rajzolok. Rengeteget. Vagy írok. Ha írok, akkor leginkább "csak" betűket rakok egymás mögé, hosszú, tömött sorokban. De néha elkap az ihlet, és leírom azokat a fontos dolgokat, amiket Anyának még véletlenül sem szabad elfelejtenie. Na, tegnap épp ilyen napom volt. Az el nem felejthető, fontos dolga Anyának én voltam. S hogy mit nem szabad elfelejtenie velem kapcsolatban? Megmutatom:

(a harmadik és negyedik sort tessék nézni! a szerk.)

A doboz forrása itt keresendő. A tartalmának dicsőítése meg majd Anya dolga lesz. Mi addig inkább eszünk.

Álarc farsangra 2.

No, és akkor itt van a folytatás.
Gyorsan ideillesztem a két előző maszk A4-es papírra skiccelt sablonját, amit én csináltam már (sajnos a fotójukat is...),



és az utánuk jövő generációkról (álarcokról) készült fotókat. Ezekhez vettem egy jó adag dekorgumi-lapot, egy kis hobbyragasztót és egy 4m-nyi adag, most éppen fekete gumis cérnát. Aztán rajzoltam, vágtam és ragasztásra előkészítettem.
Aztán egy jeles szerdán vállalkozó kedvű anyukák és csemetéik szépen készre ragasztgatták őket. Csak ilyen egyszerűen.

a tigris

a medve

az udvari bohóc

a (saját) cica

a (saját) nyúl

a (bocskoros mérges) gomba

és a katicabogárka

Jó farsangolást Mindenkinek!

Madáretető - avagy recycling tour 1.

Használtok Ti wc-papírt? Abból is megmarad a guriga? Tudjátok, hogy mi mindent lehet belőle készíteni? Nos, például madáretetőt. Hogy hogyan? Hát így:


1. lépés
Fogod a gurigát, meg egy doboz bármilyen zsírt. Egyenletesen végigkened a gurigát zsírral.

2. lépés

A legközelebbi állateledeles boltból hozol egy zacskó bármilyen madárétket (szotyolát vagy "téli vegyes madármagot"), és egy kis részét beleszórod egy keverőtálba. A bezsírozott gurigát alaposan megforgatod a keverékben.

3. lépés
Az elkészült kajagurigákat egy tálcán vagy -jelen esetben pl- egy tojásodobozban gyűjtöd.

4. lépés
Ha az alkotóláz -vagy a magkeverék- elfogyott, alaposan kezet mosol, majd lecsámpázol a kertbe / a közeli parkba. A gurigákat egyesével felhúzod a kiszemelt faágakra, és "Jó étvágyat" kívánsz a cinkéknek, verebeknek, vörösbegyeknek, apróságoknak.

5. lépés
Szükség esetén készletet frissíteni.

A mi hóemberünk

Van annak már egy hónapja, hogy Somodi Eszternél hóemberes 5leteket bogarászgattam. Majdnem mindegyik tetszett közülük. A legjobban mégis ez ragadta meg a fantáziám:

Olvastam én holmi hóember_kit nevű cuccokról is, de hó híján nem készült -idén- belőlük saját prototípus.
A hirtelen jött nagy jó aztán az eddig fellelhető ágakat és kavicsokat is alaposan elfedte, ezért még szeme sincs a jóembernek mifelénk.
Ez a tény sem szegte kedvünk, és -szerencsére- a rohamosan gyarapodó hómennyiséggel egyenlő mértékben növekedett alkotókedvünk is. Építettünk tehát nagy hóembert Apa kedvéért. Még nagyobb hóembert Fecsegő kedvéért. Hónyulat Tipegő kedvéért. Hatalmasat hógolyóztunk. Fecsegő és Apa csináltak hóangyalt is. Én meg háromszori nekifutással még a sötétség teljes beállta előtt egy perccel befejeztem a fejenálló hóembert, hogy a saját kedvemre is tegyek, és hogy kacajra fakasszam a parkban kézenfogva andalgó, és hóembert építeni vágyó, ámde mégis meglehetősen szégyenlős ifjú párok némelyikét... Sajnos azt kell higgyem, nem a hóember szépsége, hanem a folyton szétrepedő feje késztette vihogásra őket...

 

 Sebaj, legközelebb  még szebb lesz :)