Fogpótlás

Muszáj leírnom, hogy megint hullanak. Mármint a fogacskák. Múlt hétvégén gyors egymásutánban kettőt is elpakoltunk a piros dobozkába. Egy héttel előttük meg egyet. Ezt, és a hétvégi másodikat szerencse övezte - rosszkor pottyantak.

Az első egy orvosi vizit után -köhögött szegénykém, mármint a nagylány-, a nyílt utcán. egy kisebb köhhintést követően landolt a nagylány tenyerében. -> IGEN, sikerült megtanulnia, hogy a kezünket a szájunk elé tesszük köhögéskor. DE NEM, most nem ezért tette oda. Már az orvosi rendelőbe induláskor odatette, mert nagyon kiállt a foga a szájából, de kihúzni nem engedte. Ő tudta, hogy nem akarja elveszíteni a fogacskáját. és NEM, nem hoz érte semmit a fogtündér. Ezt a bájos angolszász (?) szokást mi -én- nem vezettük be...
Szóval így mentünk, így lett megvizsgálva őladysége, és így indultunk onnan haza is. EZÉRT landolt pont a tenyerében a foga...

A következőt a Svábhegyen pottyantotta, a kisebbikért az óvodába menet. Nedves volt a járda, épp eső után voltunk, ő meg toporgott a nedvességen, hogy a megálló száraz részén nyomot -talpat- hagyjon. A harmadik toporgástól zúgott ki a foga. Elkapta a levegőben. Utána annyira felszabadult volt, hogy a velünk egy légtérben várakozó elegáns fiatalember is velünk lelkesedett és gratulált is neki :)  Ő meg 10 perc viharos tánc után enni kért, és végre tudott is :))

A harmadik fogacska uszkve 2 órával ezután lazult meg, majd szűk 30 óra múlva kint is volt. Nagymamai paprikába harapott, majd jajgatott. Nem fájt, nem azért. Hanem mert nem találta a szájában a fogát. Tudtuk, biztosan tudtuk, hogy na, ezt most tényleg lenyelte. Hát nem. Két jajgatás között megfogta a paprikáját, és erőteljesen fejreállította. Illetve csumára. És láss csodát! Hangos koppanással pattant az asztalra az elveszettnek hitt fogacska.. Így hát ez is megvan, benne pihen az piros dobozkában :)

A nagylány meg boldogan meséli minden ismerősnek, hogy hogyan is esett ki a foga, és hogy hogyan is jött rá, hogy hol keresse..

Mondjuk, azt se kellene kifelejtenem, hogy azóta megint reszelve esszük az almát és a répát is. De lassan, ha így haladunk, a tejbegrízt is...

Mintavételi kalandjaink

A mai délelőttöt a körzetes kórházban kívántam eltölteni. Csak 4 heti hólyagostorok-fájás + láz + nyamvadtság után (amit folyamatosan ide-oda passzolunk egymás közt mi, valamint pediglen már a szüleim is) torokváladékot akartam vetetni, hogy megnézzék, mi a jónyavalyánk van...

Felnőttrészleg
Párom -utólag azt mondom- okosan el sem jött. Engem a felnőtt gégészetről azonmód kitanácsoltak, hogy ilyet nem lehet ám csak úgy megtenni, " mi indikálásra dolgozunk, kérem szépen!!" -mondta az orvosdoktornő, mint valami savanyúképű börtönőr. Gyorsan és laposan kisomfordáltunk..

Gyerekrészleg
... és bátran átmentünk a gyerek gégészetre. Mondtam, hogy ha már itt vagyunk, inkább az időm teljen és ne a telefonköltségem. Merthogy valószínűleg itt se fogunk jobban járni.
Alig lépünk be, előjött épp az asszisztens. Mondom, szeretnék hülyeséget kérdezni. Na, innentől mosolygott. Meghallgatott. Kért két perc türelmet. Bement. Visszajött. Hóna alatt hozott egy asszisztenst, odahívott mellé, beterelt mindannyiunkat egy külön szobába. Elmondta, hogy minden rendben, kollegina átveszi a hatalmat, mert neki a másik kezelőben van folyamatos dolga.

(Tudom. Mindig tömeg van, mindig iszony tempóban pörgeti a rendelést, egyszerre 2-3 orvos nézi egy szoba 3 sarkában a gyerkőcöket. Minden tempósan megy, mégis mindenki tájékoztatva vagyon és elégedetten jön ki. Ha nem is boldog, de tudja, mi miért fog történni, és mit várnak az orvosok.) 

Most se volt másképp. Három perc múlva készen voltunk, alaposan és részletesen tájékoztatva, torokminta levéve, adatok felvéve, gyerekek (és hülye anyjuk) keze fertőtlenítős szappannal pucolva, matrica a kezükben, mintavevő pálca üres tokja ajándék-varázspálcaként átadva. Ennyi volt. Mosolyogtunk mindannyian.

Eredmény 2-3 nap múlva.

Konklúzió
Kérem szépen, csak én vagyok hülye? Itt miért megy, ami ott nem? Itt miért mosolyognak? Ott miért mogorvák? Itt miért hajlandók dolgozni? Ott miért nem? Itt miért nem félnek a felnőttől? Egy felnőtt szakrendelésen meg miért? Normális érzés az, hogy mostantól csak gyerekrendelésre (és csakis a Gégészetre) akarok a magam bajával is járni? Ja, mindkét szakrendelésen óriásbetűkkel van kiírva, hogy nem kell beutaló...
Tudom, legalább nem unatkozunk...
Hősies hétfőt kívánok Nektek is!

Megint farsang

Idén hirtelen állt elő Fecsegő az elképzelésével, miszerint Cica szeretne lenni. Ez akkor történt, mikor Tipegő január végének egyik délutánján, az óvodában, öltözés közben kijelentette, hogy Karácsony már elmúlt, és ők már a Farsangra készülnek. Fecsegő ettől elhűlt, és percekig nem mondott semmi értelmeset, csak bámult maga elé.

Tipegő közben elmesélte, hogy Ő például királynős álarcot készít, természetesen lilát. És hogy neki, mint Lila Királynőnek majd lila fátyol is jár.
(Még azon másnap találtam neki a kedvenc turkálómban egy bámulatos lila estélyiruhát. Lila lakkcipellője meg már van - két számmal nagyobb csak a lábánál. No problem. Gumipántos.)

ez lenne az a lila estélyi

Fecsegő, amint magához tért, kijelentette, hogy ő Cica lesz. Hazafelé hangosan töprengtünk a kérdésen, majd egy nap alatt -és három próbálás után- készen is volt a jelmezterv. Persze, Tipegőé is, aki szintén elferdült, és immár Cicának készült ő is. Amit a farsang előtt két nappal visszaváltoztatott Királynővé.
Aztán betegség miatt jól lemaradtunk mindenről. Azóta is várja a három jelmez, hogy még idén debütálhasson.

Fekete kezű, csíkos mellű, fehér farkú cica

két cica egy szőnyegen (a kicsi persze lila mancsú)

farsangi cicafülek rózsaszínben és lilában -kívánalmak szerint

A harmadik fogacska

Kiesett a harmadik fogacska is. Február 10-én, egy heti kemény várakozás után. Eddigre már ugyanis aggódtunk, egy ínyszál tartotta magát hetek óta. Ott lifegett szegénynek a foga, kifelé és felfelé, mint egy jobb bölcsességfog. Csak míg az hátul van, ez itt mindenki szeme előtt ferdült felfele. Egész napos piszkálgatás jutott neki osztályrészül (a helyének azóta is... kifogyhatatlan izgalmak forrása - kifér-e még rajta a szívószál, a ropi, a répa, a kukoricaszem, stb.) Nekem meg az ideg, hogy ez mit hoz oda magával... Meghozta. Lekamilláztuk. Megárnikáztuk homeopátiás bogyóval. Ártani biztos nem ártott ;)

Itt még fityeg

Itt már szellőzik

Ezévi első

Ezévi -elég megkésett- első bejegyzésünk következik.
Itt vagyunk. Megvagyunk. Nőttünk. Fejlődtünk. Oda- és vissza is. Mind a négyen. Jó, mi?

Rizses-tökös-birsalmás quiche

Na ilyet ömlesztést is ritkán csinálok. Pedig lehetne. Maradék mindig van.

Egy régi kolléganőmtől tanultam quiche-t csinálni. Mert az úgy volt, hogy a munkahelyünkön volt konyha, és szabad volt bárkinek főznie a 4-5 fős gárdára. Sőt, javallott volt. Arra most nem emlékszem, hogy heti vagy havi váltásban míveltük-e ezt. Tán inkább havi... Szóval egy reggel megjelent a kolléganőm egy csomag liszttel, 2 kockamargarinnal, egy kilós mexikói salátaalappal, meg egy doboz főzőtejszínnel, és közölte, ma "Kis"-t fog készíteni. Mi csak pillogtunk, és vihogtunk, hogy az a "kis" elég kis lesz-e vagy elég "nagy" nekünk, majd gondolatban készülni kezdtünk egy külsős ebédidőre. Aztán amikor nekiállt tésztát gyúrni, és közben elmesélni, hogy szállodás múltjából jön ez a francia étel, az ottani séf tarsolyából, na, akkor nagyon figyeltünk. Amikor a nagy tepsit kitöltötte szépen a tésztával, akkor már megnyugodtunk. Végül befaltuk a csodát, és azóta repertoárom része. Némileg hagyományosabb töltelékkel (cukkinis-tökös pl.) készítem, mint ez a mostani..

Most úgy álltak a csillagok, hogy kissé túlméretezett adagom lett tejberizsből.

 
Valamint kaptam birsalmát. Volt sütőtököm is. Megsütve és el nem fogyasztva persze. A birsalmát megfőztem kuktában, hogy puhuljon. Utána pucoltam, aprítottam - bele a turmixgépbe. Mellédobtam a héjától mentesített tököt is, majd némi cukrot, egy löttyintésnyi citromlevet és egy nyelet főzőrumot. (Ezek a tuti mértékegységek, hm??)

Aztán összegyúrtam a tésztát. Egy rész liszt (pl. 20 dkg), 0,5 rész margarin (pl. 10 dkg), kis langyos víz, só. Kellemesen gyúrható állagú tésztát kell kapnunk. Ilyet:

Kinyújtom, és egy kivajazott tepsit kibélelek vele úgy, hogy a tepsi oldalán is bőven legyen belőle. Nem kell visszahajtani rá, de legyen belőle oldala a quiche-nek.

Nu, eztán jön bele a töltelék. (Zöldséges változatnál úgy szoktam, hogy előbb hagymán-fokhagymán összerottyantom a zöldséget, megfűszerezem, majd főzőtejszínnel elkeverem. Ezt a kulimászt öntöm bele a tésztába.) Most azonban először a tejberizs érkezett, tetejére pedig a birsalmás-tökös massza. Előmelegített sütőben szerintem 30-40 perc alatt készresül. Nem meglepő, hogy már a tepsiből megindul a kóstolgatás:

A quiche tésztája tehát pofonegyszerű és gyors; és nem mellesleg tölthető mindennel ami eszünkbe jut: sósan és édesen is zseniális.
Itt rengeteg változatot találhattok belőle.

Almás-morzsás sütemény

Egyik leggyorsabb és legfrappánsabb vendégváró süteményem. Nyári tapasztalataim alapján mások alig egy éves csemetéje is szívesen fogyasztja - ha mást nem, hát csak az almás részét ;) Egyébként azóta a júliusi látogatás óta ígérem egy ismerősünknek, hogy fent lesz a recept itt, a blogon is. Na, most talán végre igen.
A recept egyébként Stahl Judittól jön, sok éve már, hogy tévés főzős műsorában szembejött velem, és gyorsan felírtam. Aztán kipróbáltam. Azóta csinálom. Ha eszembe jut. Nála most így van fenn az oldalon (így biztos).

Nu, akkor íme a recept:

1. lépés
Almakészlet megmosása, hámozása, kimagozása, szeletelése.

2. lépés
Almaszeletek rottyantása méretes serpenyőben, margarinon / vajon, vaníliás cukorral. EXTRÁZÁS esetén javaslataim: mazsola, dió, rum vagy bor.
Ezen művelet alatt simán el lehet rágcsálni az előbb lehántott almahéjakat egyébként. Vitamin.

3. lépés
Rottyantott alma tepsibe helyezése. Tepsi kivajazása nem szükséges, hiszen azon előkezeltük a gyümölcsöt az imént.

4. lépés
Külön keverőtálban 20 dkg liszt, 10 dkg vaj/margarin (tehát arányokat tekintve 2 adag liszthez 1 adag zsiradék) kézzel történő összedolgozása oly módon, hogy még véletlenül se legyen egynemű az állaga. Minél morzsásabb, törmelékesebb, azaz pl. smarnihoz hasonló a dolog, annál jobb. Ha valaki igényli, cukrot (~12 dkg) vagy csipet sót (is) tehet hozzá.

5. lépés
Tepsibe, a rottyantott alma tetejére oszlatni a morzsás cuccot.

6. lépés
Ezután a tepsit sütőbe toljuk, és cca. 35-45 percig sütjük a bennelevő finomságot. Akkor jó, ha sötétsárgás színű lesz a teteje. Az almának nem kell átsülnie, a tetőnek igen, de az is hamar megy.


Attól izgalmas az egész, hogy a teteje ropogós lesz, a belseje meg meleg és krémes és csupa ízes. Jó étvágyat! És köszönöm a türelmet, Judit & Julcsi! ;)