Ha Apa pancsolást ígért a teraszon, de ...

... az időjárás nem volt kegyes, a Lányok akkor sem estek kétségbe. Fecsegő azonnal kitalált egy remek alternatív megoldást, megtervezett és megszervezett mindent, Tipegő meg örömmel csatlakozott a kivitelezéshez és máris készen várta első vendégeit a "Hegyvidéki Legrózsaszínebb Wellness Klub".  Már csak a koktél hiányzik a kezükből, meg a mosoly az arcukról... biztos kimerültek a nagy locspocs-ban, mire beértem ;)

az a kék valami a hátuk mögött a kiságy matraca...

Két vihar közt

Két vihar közt is tud az embernek nagy dilemmája lenni:

Kissé havas ez a nyárelő

Kissé havasnak indul ez a nyárelő, nemdebár?
Vagy csak érzéki csalódás?

 

 

 

Egyik sem. Ez műhó ;). Azaz még inkább vatta. Vagy hogy egész precíz legyek: nyárfa-virágzás-tobzódás. És talán csak azért most, és nem két-három héttel korábban, mert a szomszéd utca talán árnyékosabb a kelleténél.
Amikor a mi utcánkban tombolt bokáig a fehér gombolyag-förgeteg, akkor még féltünk tőle. Délelőtt, elindultunkban ugyanis még nyoma sem volt a télnek, de délben, mire visszafelé jöttünk, minden hófehér massza volt, nekem is jó bokamagasságig. Tipegő ijedtében hatalmasat fékezett a motorjával, kissé ki is farolt tőle, majd amolyan vagány cowboy-lányosan le is pattant róla és felkapta azt, jó magasra tartva, mint egy kisborjút, nehogy ez a bizonytalan izé kárt tegyen benne. Így, lábujjhegyen tipegett a kapuig, fellépett az egy szem lépcsőn, és onnan kezdett panaszkodni, hogy hát hó van, jaj! (Fel sem tűnt neki, hogy nem lett vizes a lába... Kicsi édes babám!)

Mostanra már ijedtségnek nyoma sem volt -látható-, örömnek és sikongatásnak annál inkább. Hosszú percekig szórta, szórta és szórta magára és mindenfelé a puha, meleg "havat". (Én meg, miután ellenőriztem, hogy más semmi nincs a hó alatt -nem szeretem a nem várt ajándékokat...-, óvatosan távol álltam, nehogy túl hamar törjön ki a tüsszögőrohamom, tönkretéve vele az Ő örömét... Valószínűleg ezért nem is tört ki. Úgyhogy legalább fotóztam.) S ha nem érzett volna magasztos húsleves-illatot a kicsi orra, még ma is ott lennénk :)).

Kinek mi okoz örömet?

Hegyvidéki napok részesei lehettünk hétvégén. Rengeteg program, rengeteg élmény, rengeteg rohanás. S hogy kinek mi tetszett belőle?
Szerintem ez:

Lötyögős

Hát ez is elérkezett.
Fecsegő titokzatos képpel érkezett ma haza az óvodából. Már a hazaúton is tett egy utalást Apjának arra nézve, hogy majd itthon valamit el fog mondani, valamit, aminek hallatán nagyon meg fogunk lepődni, és aminek nagyon fogunk örülni.
Itthon ezt aztán majdnem elfelejtette. Apja célirányos jelzésére felcsillant a szeme, majd így szólt:
- Ó!
Hamiskás mosollyal és ragyogó arccal folytatta:
- Attól lesztek boldogok, hogy elmondom: Mozog az egyik fogam!

Apja tényleg boldog lett. Én meg zavarba jöttem. Hát ilyen hamar eljött ez (is)? De hiszen még csak 5 éves!?!? Huhh. És inkább megkönnyeztem.
Fecsegő viszont egész este 5 centivel a föld fölött járt mérhetetlen boldogságában. Mert végre neki is ki fog esni az első foga - amivel jó erős középmezőnyben végez áll a Majori Rózsaszínek vegyescsoportjában :))

Tipegő szövegel 6.

Azt hittem, az előzőt nem lehet überelni, legalábbis ma már nem. Hát de.
Fekvés előtt vagyunk, pelusozom, kenegetem, miközben őladysége egy műanyag dobókoronggal bíbelődik hanyattfektében. Hirtelen felkacag, majd így szól:
- Letyetye - lutyutyú!  Letyetye - rutyutyúú! Lrjetyetye-lrjutyutyú! -
És dől a kacagástól fektében is jobbra-balra.
Hogy ezt is kitől hallhatta?

Tipegő szövegel 5.

Már nem is tudom, pontosan hogyan került elő a téma, de mintha fürdés után történt volna, hogy Apja ölében ül, matat Apja arcán, és így szól:
- Blekeke! -
???
Kérdő tekintetemre Apja is megerősítette, hogy tényleg így szólt a kisasszony :)