Tipegő szövegel 2.

Tipegő ma Édesapámékkal töltött egy órát a közeli parkban. Homokozás közben Édesapám megtréfálta őt. Tipegő két formát tömött meg homokkal, majd elfordult, és túrni kezdte a homokot mellettük. Édesapám -hirtelen indíttatásból- egy laza mozdulattal áttette a két formát Tipegő jobb oldaláról a balra. Tipegő nem vette észre. Két perc önfeledt ásás után eszébe jutottak a formák, és jobbra fordult. Meghökkent, hogy nincs ott semmi, és átfordult balra, hogy ezt szóvá tegye Édesapáméknak. Odafordultában azonnal szemébe villant a két forma. Felszaladtak a szemöldökei, és így szólt:
- Mi a fene?!? -

Ezt ugyan kitől hallhatta ?!?!?

Menüsorok mostanában

Egy hete furcsa ételek kerülnek a gyerekeink hasába. Igaz, mindig csak abból válogatnak, ami az asztalra kerül.

Kezdődött azzal, hogy egyik vacsorakor Tipegő a vajas-májkrémes kenyerére kért mézet. És az ő Apukája ezt szemrebbenés nélkül teljesítette. Tipegő mosolygott, biccentett, majd angyali mosollyal, cuppogva betolta a teljes szelet kenyerét.
Azóta a kolbászt is mézzel kéri...


Folytatódott azzal, hogy Fecsegő -aki eleddig semmilyen formában nem óhajtott hagymát enni, de az ízének hiányában viszont a főtt ételeket nem találta fogyaszthatónak- kiszúrta magának az idei első itthoni újhagymát. Fogta a keze ügyébe kerülő első kenőkést, és komótosan karikákra vágta a hagyma fehér végét, majd elmajszolta az első karikát, csak úgy, önmagában. Biccentett, majd a többi karikát akkurátus mozdulatokkal elhelyezve a vajas-mézes kenyerén, igen dizájnos szendvicset alkotott. "Hmm." - így kommentálta ezt. Felemelte a kenyerét, és egyre jobban csillogó szemekkel, egyre gyorsabb tempóban nyelve a falatokat, eltűntette azt. Majd a következő kenyeret, és a következőt, és a negyedik felét is.

Azóta minden reggelire és vacsorára ezt kéri. És meg is eszi.


A sajt, a keménytojás, a párizsi, a kolbász, a töpörtyű már szóba sem jöhet. Na jó, egyszer a körözött még bepróbálkozott. De az is csak hagymával...


Pontosítás következik:
Ma nem mézes-vajas kenyér volt hagymával, hanem a Kecskeméti Konzervgyár készítette Szilvapép (mely 4 hónapos gyereknek adható...) Gyulai kolbásszal. Fecsegő ugyanis minden két szelet kolbász közé egy jókora kanál szilvapépet rakott. Ennek kiválóságáról még Apjának is ódákat zengett, és kérte, ezt a csemegét ő se hagyja ki, még véletlenül se!!

Vajon van ilyen gourmant a családban? Kire ütöttek ezek a lányok?!?!

Tipegő szövegel 1.

Reggel, mikor Fecsegő óvodába indulna apjával, Tipegő kirohan az előszobába, és érzelemteli hangon ezt kérdi a nővérétől:
- Puszilunk, Fecsegő? -
(azaz, hogy kap-e búcsúpuszit az ő imádott nővérétől? meg, persze, hogy adhat-e ő is neki?)

Délután, amikor Fecsegő hazaérkezik az óvodából, rohan ám elé Tipegő, és megint ezt kérdi:
- Puszilunk, Fecsegő? -
(várja, ami jár. azaz a megérkezési puszit. és, ami az egészet még meghatóbbá teszi, két kis karjával szorosan átfogja a nővérét, és bújik, bújik hozzá, mintha az élete függne tőle.)

Apa beszélget Tipegővel

Tipegő előhozott ma Apának egy kirakóst, és így szólt:
- Háát, összefirkáltuk.
- Látom. Nem örülök neki.
- Anya sem örült.

Apai sirámok I.

Így érez(ett) Apa két és fél éve az akkor két és fél éves Fecsegőről:
"Nem játszik egyedül sosem! Miért nem?"

Így érez Apa a most két és fél éves Tipegőről:
"Csak egyedül játszik. Miért?"

Kavicsképek, akár húsvéti ajándéknak is

Nézegetem a blogokat -itthonit és külföldit egyaránt-, szemezgetek, válogatok, és nem tudok dönteni. Nem tudom, mire van időm, és nem tudom, minek örülnének a lányok. Az interneten ide-oda való kóválygással folytatott alapos kutatómunkával órák és napok telnek el, egyre szebbeket, jobbakat, egyszerűségükben is nagyszerűbbeket látok, és a végén elmúlik az ünnep anélkül, hogy tettem volna valamit. Abban bízom, hogy pénteken vendégek jönnek, és hátha ők is nekiállnak velünk együtt fűzért készíteni, vagy legalább megrajzolni hozzá ezt-azt, ami felismerhetőbb lesz, mintha én csinálnám ;)

Az alábbi kavicskép-sorozat őszi találmány, de most, a lányok készítmény-falát nézve igenis úgy találom, beleférhet a húsvétba. Főleg nyúl-formában.

Nem kell hozzá sok: két marék aprókavics a legközelebbi játszótérről (parkból), hobbyragasztó a boltból (mert ez színtelenre szárad), és egy A5-ös kartondarabka.

A kartont bekenjük ragasztóval, és telerakjuk kaviccsal -a kívánt forma erejéig persze. (Én eleinte kiraktam a képet az asztallapra, onnan emeltem át a kartonra.) Hagyjuk, hogy megszáradjon a ragasztó. Aztán elajándékozzuk az elfogult nagyszülőknek. Vagy kitesszük a falunkra.
Gyors és nem szokványos (még).

  

  

Ezt megírom

hogy lássátok, nem csak én tudok mellébeszélni :)

Ma Apa fürdetett minket. Ez jó, mert igen sok kacagással jár. És sose lehet tudni, hogy lesz-e fogmosás, vagy nem. De most nem ezért írok. Hanem azért, mert fürdés végén Apa kiemelte a kádból Tipegőt, kirázta belőle a vizet, lerakta a gumiszőnyegre, betekerte a keze ügyébe kerülő első köntösbe, és éppen felszólította volna, hogy vegyen papucsot, mikor Tipegő kétségbeesve így szólt:
- Apa! Ez Fecsegőjé, nem a Tijemé! -
Ettől én is kétségbeestem, de aztán minden rendbe jött. A köntös átkerült Rám, Húgot pedig Apa után Anya is nagyon megölelte. A legjobb az volt benne, hogy Anya engem is megölelt :)