2013. május 28., kedd

Te szuper vagy

Nu, ma Tipegő ajándékozott meg egy "drágasággal".
Az úgy kezdődött, hogy "szedtünk" reggel egy csigát. Aprócskát. Egy magas kőfalról. Tipegő az óvodáig hozta a tenyerében. Kiscsiga bátortalanul kucorgott ütemesen rezgő házacskájában... Az öltöző padján már ott ült egy kíváncsian pislogó csoporttárs, akit anyukája nógatott, hogy húzza már fel a zokniját. Tipegő vette a lapot, odaszaporázott a kisfiúhoz, és a markába nyomta a kiscsigát. A kisfiú azonmód anyukája kezébe nyomta a csigát, és inkább felhúzta a zokniját. Az anyuka próbálta a lehető legjobbat kihozni a dologból, ezért kinyitotta a tenyerét, és várt. Fél perc múlva kibújt a kiscsiga, és felfedezőútra indult a meleg, puha, biztonságos "talajon". A két gyerek villámgyorsan átöltözött, és máris ott tülekedett az anyukánál, hogy lássák a csíkos kis testet "suhanni", a szemeket és a csápokat "lobogni", a házikót billegni.
Persze, nem bírtam befogni a számat. Ki kellett mondanom, hogy milyen szuper a másik anyuka, hisz kibújt rajta a kiscsiga, és már nem fél. Na, Tipegő rögtön elraktározta az új szót. Kézmosás alatt táncolt, és nézte magát az ovis tükörben, és így énekelt:
- Szuper, szuper, szuper. Én szuper vagyok, mert csigát szedtem. Szuper vagyok. Én szuper vagyok.
Majd hamiskás mosollyal felnézett rám a tükrön keresztül, és így folytatta:
- La-la-la-la, Te is szuper vagy, Anya!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...