Muszáj leírnom, hogy megint hullanak. Mármint a fogacskák. Múlt hétvégén gyors egymásutánban kettőt is elpakoltunk a piros dobozkába. Egy héttel előttük meg egyet. Ezt, és a hétvégi másodikat szerencse övezte - rosszkor pottyantak.
Az első egy orvosi vizit után -köhögött szegénykém, mármint a nagylány-, a nyílt utcán. egy kisebb köhhintést követően landolt a nagylány tenyerében. -> IGEN, sikerült megtanulnia, hogy a kezünket a szájunk elé tesszük köhögéskor. DE NEM, most nem ezért tette oda. Már az orvosi rendelőbe induláskor odatette, mert nagyon kiállt a foga a szájából, de kihúzni nem engedte. Ő tudta, hogy nem akarja elveszíteni a fogacskáját. és NEM, nem hoz érte semmit a fogtündér. Ezt a bájos angolszász (?) szokást mi -én- nem vezettük be...
Szóval így mentünk, így lett megvizsgálva őladysége, és így indultunk onnan haza is. EZÉRT landolt pont a tenyerében a foga...
A következőt a Svábhegyen pottyantotta, a kisebbikért az óvodába menet. Nedves volt a járda, épp eső után voltunk, ő meg toporgott a nedvességen, hogy a megálló száraz részén nyomot -talpat- hagyjon. A harmadik toporgástól zúgott ki a foga. Elkapta a levegőben. Utána annyira felszabadult volt, hogy a velünk egy légtérben várakozó elegáns fiatalember is velünk lelkesedett és gratulált is neki :) Ő meg 10 perc viharos tánc után enni kért, és végre tudott is :))
A harmadik fogacska uszkve 2 órával ezután lazult meg, majd szűk 30 óra múlva kint is volt. Nagymamai paprikába harapott, majd jajgatott. Nem fájt, nem azért. Hanem mert nem találta a szájában a fogát. Tudtuk, biztosan tudtuk, hogy na, ezt most tényleg lenyelte. Hát nem. Két jajgatás között megfogta a paprikáját, és erőteljesen fejreállította. Illetve csumára. És láss csodát! Hangos koppanással pattant az asztalra az elveszettnek hitt fogacska.. Így hát ez is megvan, benne pihen az piros dobozkában :)
A nagylány meg boldogan meséli minden ismerősnek, hogy hogyan is esett ki a foga, és hogy hogyan is jött rá, hogy hol keresse..
Mondjuk, azt se kellene kifelejtenem, hogy azóta megint reszelve esszük az almát és a répát is. De lassan, ha így haladunk, a tejbegrízt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése