Reggel, mikor Fecsegő óvodába indulna apjával, Tipegő kirohan az előszobába, és érzelemteli hangon ezt kérdi a nővérétől:
- Puszilunk, Fecsegő? -
(azaz, hogy kap-e búcsúpuszit az ő imádott nővérétől? meg, persze, hogy adhat-e ő is neki?)
Délután, amikor Fecsegő hazaérkezik az óvodából, rohan ám elé Tipegő, és megint ezt kérdi:
- Puszilunk, Fecsegő? -
(várja, ami jár. azaz a megérkezési puszit. és, ami az egészet még meghatóbbá teszi, két kis karjával szorosan átfogja a nővérét, és bújik, bújik hozzá, mintha az élete függne tőle.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése