Egy hete furcsa ételek kerülnek a gyerekeink hasába. Igaz, mindig csak abból válogatnak, ami az asztalra kerül.
Kezdődött azzal, hogy egyik vacsorakor Tipegő a vajas-májkrémes kenyerére kért mézet. És az ő Apukája ezt szemrebbenés nélkül teljesítette. Tipegő mosolygott, biccentett, majd angyali mosollyal, cuppogva betolta a teljes szelet kenyerét.
Azóta a kolbászt is mézzel kéri...
Folytatódott azzal, hogy Fecsegő -aki eleddig semmilyen formában nem óhajtott hagymát enni, de az ízének hiányában viszont a főtt ételeket nem találta fogyaszthatónak- kiszúrta magának az idei első itthoni újhagymát. Fogta a keze ügyébe kerülő első kenőkést, és komótosan karikákra vágta a hagyma fehér végét, majd elmajszolta az első karikát, csak úgy, önmagában. Biccentett, majd a többi karikát akkurátus mozdulatokkal elhelyezve a vajas-mézes kenyerén, igen dizájnos szendvicset alkotott. "Hmm." - így kommentálta ezt. Felemelte a kenyerét, és egyre jobban csillogó szemekkel, egyre gyorsabb tempóban nyelve a falatokat, eltűntette azt. Majd a következő kenyeret, és a következőt, és a negyedik felét is.
Azóta minden reggelire és vacsorára ezt kéri. És meg is eszi.
A sajt, a keménytojás, a párizsi, a kolbász, a töpörtyű már szóba sem jöhet. Na jó, egyszer a körözött még bepróbálkozott. De az is csak hagymával...
Pontosítás következik:
Ma nem mézes-vajas kenyér volt hagymával, hanem a Kecskeméti Konzervgyár készítette Szilvapép (mely 4 hónapos gyereknek adható...) Gyulai kolbásszal. Fecsegő ugyanis minden két szelet kolbász közé egy jókora kanál szilvapépet rakott. Ennek kiválóságáról még Apjának is ódákat zengett, és kérte, ezt a csemegét ő se hagyja ki, még véletlenül se!!
Vajon van ilyen gourmant a családban? Kire ütöttek ezek a lányok?!?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése