Mostanában rengeteg rajzolok. Mindig rajzolok. Nem tudok betelni a színekkel. Apa mindig mondja, hogy azért imádja a rajzaimat, mert olyan ügyesen használom rajtuk a színeket. Meg hogy "tészta jó", hogy ilyen színválasztó ösztönöm van, mert mindig minden "él" a rajzaimon, és olyan harmónia és melegség árad belőlük. És azt is, hogy sosincs egy talpalatnyi üres hely sem a lapon, mert mindent betöltenek a színek. Anya meg azt szokta mondani, hogy neki sose volt ilyen színérzéke, mint nekem. Hogy én egy királylány ruháját is seperc alatt kidíszítem mindennel, és olyan színeket teszek egymás mellé, amitől -amikor kezembe kapom a ceruzát- Anyát kiveri a veríték, hogy mi lesz ebből?, de végül minden passzol, és még szép és csinos és nagyon szép is.
Ki érti ezt? Mármint ezt a sok ömlengést. Szeretem hallani a hangjukat, örömmel tölt el az örömük, de kár ennyi szóra fecsérelni a drága időt. Inkább rajzolok még valamit. Megmutassam, mit?
Jó, megmutatom:
 |
| erdei mese két nyúllal, madárral, harkállyal és rókával |
 |
| két lányok |
 |
| laptop |
Tudom, tudom. Ez utóbbi egyáltalán nem színes. De azért még klassz, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése