A hirtelen jött ötletek napja volt. Meg a kósza április közepe. Napok óta foglalkoztatott, hogy mit fogok adni a lányoknak napi gyümölcsadag helyett, hisz semmit nem kapok. Azaz minden van, de megfizethetetlen áron. A déligyümölcsök már kiszáradtak ilyenkor, az alma grízes, íztelen, fagyott. A banán még menne, de két nap alatt közel a duplájára ment fel az ára. Eper és cseresznye még a kanyarban sincs.
Ekkor került a szeme elé -Édesanyámnak hála- a kiwi. Potom pénzért kínálta egy zöldséges, mert valahogy igen nagy tétel került hozzá belőle. Eleinte még éretlen volt minden szem, mostanra kissé -nagyon- puhulni kezdtek. Másfél napot töprengtem, majd vettem 5 kilót. Jól megsétáltattam a rakományt a Rózsadombon, majd hazavittem őket. Tipegő -alvás helyett- boldogan segített megmosni őket. (Aztán mégis ágyba dugtam.) Amíg ő aludt, gyorsan megsütöttem első jó piskótámat, valamint héjmentesítettem azt a rengeteg gyümölcsöt, lábasba dobtam őket, összerottyantottam, citromlével és cukorral elegyítettem, majd hagytam kihűlni. Elhoztuk Fecsegőt az óvodából, összeszedtük a barátnőmet férjestül és gyerekestül, és míg a lányok és a barátnőmék játszottak egy bő húsz percet, én kivettem egy tálkányit a "kezeletlen" püréből, felkockáztam a piskótát és bevittem tesztelni a szobába. Utána befőzőcukorral tetéztem a pempőt, még egy alaposat rottyintottam rajta, majd üvegekbe töltve jól elraktároztam ezt a finom kiwit. Mire ezzel végeztem, a püré az utolsó cseppig elfogyott. A piskótából maradt még -de nem sokáig :)
 |
| Csendélet pucolás után |
 |
| Kiwi a bödönben |
 |
| Kiwi az üvegben |
Talán ez lett a legjobb lekvárom eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése