Fecsegő titokzatos képpel érkezett ma haza az óvodából. Már a hazaúton is tett egy utalást Apjának arra nézve, hogy majd itthon valamit el fog mondani, valamit, aminek hallatán nagyon meg fogunk lepődni, és aminek nagyon fogunk örülni.
Itthon ezt aztán majdnem elfelejtette. Apja célirányos jelzésére felcsillant a szeme, majd így szólt:
- Ó!
Hamiskás mosollyal és ragyogó arccal folytatta:
- Attól lesztek boldogok, hogy elmondom: Mozog az egyik fogam!
Apja tényleg boldog lett. Én meg zavarba jöttem. Hát ilyen hamar eljött ez (is)? De hiszen még csak 5 éves!?!? Huhh. És inkább megkönnyeztem.
Fecsegő viszont egész este 5 centivel a föld fölött járt mérhetetlen boldogságában. Mert végre neki is ki fog esni az első foga - amivel jó erős középmezőnyben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése