Tegnap kora este sétáltunk. Egész nap borús volt az ég, dörgött is rendesen. Délután előmerészkedtünk, és szemerkélő esőben mégis útra keltünk. Aztán az eső elállt, a nap is sütött kicsit, így megálltunk a kerületi művelődési ház előtt bóklászni. Illetve pancsolni. Az épület előtt széles sétálóutca van, járólapok közül előtörő szökőkúttal. Minden gyerek kedvence. Valószínűleg itt esett is az eső délben, mert eléggé tócsás volt minden. De nem volt hideg. Ezért szandál és zokni le, nadrágok és szoknyák aranyosan felfogva, és kezdődhetett a rohanás. Fel és alá. Nem akartam sokáig maradni, mert mégis csak esteledett már, de Tipegő még "tiszteletkört" tett az épület melleti füves-bokros részen (milyen szerencse, hogy sok helyen van kutyagumi-gyűjtő itten), úgyhogy bőven ki lehetett élvezni a dolgot. Miután takarodót fújtam, Fecsegő felült az egyik kőpadra lábat szárítani. Tipegő is erősen tipegett oda, és én már éppen nagyon megkönnyebbültem, hogy nagyobb kaland nélkül megúsztuk a mai vizezést (is), mikor egy lépéssel a kőpad előtt kicsi Tipegő megcsúszott és hatalmas lendülettel eltűnt a legeslegnagyobb pocsolyában. Ezen annyira meghökkentünk mindketten, hogy mire kikaptam belőle, még a szökőkút ottani vége is megöntözte szegényt, úgyhogy teljes ruhacsere lett a buli vége. A lányok nem akadtak fenn a dolgon, de én csak most jövök rá, hogy a nagy izgalomban még nevetni is elfelejtettem(tünk).. Milyen kár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése