2012. július 28., szombat

A tudomány mai állása

3 évvel ezelőtt -babaúszás mellékzöngéjeként- hatalmas adag porcsirózsa-magot gyűjtöttem. Szigorúan fehéret és sötét narancssárgát. Mert fehérre mindig is vágytam, a narancssárga viszont idei -veszélyes- kedvencem lett minden virágból.
Tudniillik, hogy gyerekkoromban mindig volt porcsinrózsánk, és bármilyen magot is kaptunk volt belőle bárkitől, valamilyen oknál fogva csak és kizárólag sárga virágunk nyílt belőle. Mindig csak sárga.
Na most, gondoltam. Gondosan külön zsebkendőben szedtem a fehér és a naracssárga virágú növények magjait. Gondosan el is csomagoltam, fel is címkéztem őket.
Tavaly pedig elültettem a fehéreket. Sárga virágaim lettek. A magjaik a saját földbe visszahullottak. Idén tavasszal a lányok átgereblyézték a láda földjét, majd öntöztem jónmagam, a lányok és az eső is jómaga. Két hete van rajta virág, eleddig 5 darabka. S hogy milyen színű? Megmutatom.





De nem értem. Volt, aki azt mondta, hogy a fehér és a narancssárga keresztezéséből evidens, hogy sárga lesz. De nem kereszteztem őket, kérem! Én nem. Most sem. Akkor miért?!?


Szerkesztői kiegészítés így egy hónappal később:
 IGENIS, VAN MÁR NARANCSSÁRGA VIRÁGOM IS! JUHHÉÉ!!!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...